Cnaeus Scipio Hispániában Indebilis fejedelem városánál Hanno ellen harcolt. Megtudta, hogy a pun harcrend a következő: a jobbszárnyon a hispániaiak, akik ugyan kitűnő katonák, de idegen ügyért harcolnak, a balszárnyon pedig az afrikaiak, akik kevésbé erősek, viszont harcra készebbek. Ezért balszárnyát visszavonta, jobbszárnyán pedig, ahova legjobb katonáit állította, ferde vonalban összecsapott az ellenséggel. Miután szétszórta és megfutamította az afrikaiakat, a hispániaiakat, akik hátrább álltak a tétlen szemlélődök szokása szerint, könnyen megadásra kényszerítette.

Publius Cornelius Scipio, akit később az Africanus névvel Juháztak fel, Hispániában Hasdrubal pun vezér ellen viselt háborút. Hadseregét egymásután több napon át úgy rendezte el, hogy az arcvonal közepén legvitézebb katonáit állította. Mikor azonban az ellenség állandóan ugyanilyen harcrendben nyomult előre, Scipio aznap, amikor meg akarta vívni a csatát, megváltoztatta harcrendjét.
A legvitézebb katonákat, azaz a légionáriusokat a szárnyakon helyezte el, a könnyűfegyverzetű csapatokat pedig középen, de hátrébb vonva, így a szárnyakon, ahol fölényben volt, félholdalakban megtámadta, és könnyűszerrel szétszórta az ellenség leggyengébb vonalait.

A spártai Xanthippus Afrikában Marcus Atilius Regulus ellen a könnyűfegyverzetű csapatokat állította az első vonalba, a derékhadat pedig tartalékba. A segélycsapatoknak a következőket parancsolta: lándzsáik elhajítása után vonuljanak vissza az ellenség elől, és amikor már elérték a tartalék arcvonalát, azonnal rohanjanak annak szárnyaira, majd törjenek újra előre, s az ellenséget, miután az összecsapott a derékhaddal, kerítsék be.

Hannibál hadserege Scipio ellen Afrikában punokból állt, továbbá segélycsapatokból, amelyek egy része nemcsak különböző elemekből, hanem részben itáliaiakból tevődött össze. Hannibál az első vonalba 80 elefántját állította, hogy velük megbontsa az ellenség harcrendjét. Ezek mögött a gall, ligur, baleári és mór segédcsapatokat helyezte el, és, hogy meg ne futhassanak, mögéjük állította a punokat.
A segédcsapatok feladata az volt, hogy az ellenséget, ha nem is fenyegették komolyan, kifárasszák. Saját katonáit és a makedónokat a második vonalba helyezte, hogy ezek friss erővel támadják meg a már kimerült rómaiakat. Leghátulra az itáliaiakat rendelte, akiknek hűségében kételkedett, és akiknek tunyasága miatt is aggódott, mivel nagy részüket akaratuk ellenére hozta el Itáliából. Ezzel a harcrenddel szemben Scipio a következőképpen állította fel seregét.
Az első vonalba, hármas sorba a derékhadat helyezte el: elől a lándzsásokat, azután a nehézfegyverzetűeket, majd a tartalékot alkotó harmadik vonalat. A csapatokat nem szorosan egymás mellett állította fel, hanem közöttük széles sávokat hagyott, hogy ezeken keresztül az ellenségtől előrehajtott elefántok könnyen át tudjanak jutni a harcrend megbontása nélkül.

Ezeket a sávokat kipróbált gyalogosokkal töltötte be, hogy a harcrend mégse legyen hézagos, és azt a parancsot adta nekik, hogy az elefántok támadásakor vagy hátra, vagy oldalt térjenek ki. A lovasságot a szárnyakra osztotta szét. A jobbszárnyon a római lovasok élére Laeliust, a balszárnyon a numidiaiak élére Masinissát állította. Ez a rendkívül bölcs harcrend kétségtelenül oka volt győzelmének.

Cnaeus Pompeius Caius Caesarral szemben Pharsalusnál hármas csatasort állított fel. Szélességben mindegyik 10-10 oszlopra tagozódott. A légiókat vitézségük szerint helyezte el, legerősebbeket a szárnyakon és középen. A légiók közötti hézagokat újoncokkal töltötte fel. Jobb oldalra csak 600 lovast állított, mivel az Enipeus folyó medre és kiöntései elzárták a területet, a maradék lovasságot és az összes segédcsapatot pedig a balszárnyra, hogy innét bekerítse Iulius Caesar hadseregét. Ezzel a harcrenddel szemben Iulius Caesar szintén hármas csatasort állított fel.
Az első vonalba a légiókat osztotta szét, a balszárnyat egészen a mocsárig tolta ki, nehogy ott az ellenség átkarolhassa. A jobbszárnyra a lovasságot rendelte, a leggyorsabban mozgó lovascsatára begyakorolt gyalogos csapatokkal együtt. Hat gyalogos csapatot tartalékba helyezett előre nem látható eseményekre, de ferde vonalban ezeket is a jobbszárnyon állította fel, amellyel szemben az ellenséges lovasságot várta.
Caesar győzelmében ezen a napon kizárólag harcrendje játszott közre. Katonái Pompeius rohamozó lovasságát széles arcvonalon váratlanul megtámadták és lekaszabolták.