Amikor Publius Scipio Hispániában megtudta, hogy Hasdrubal, a pun vezér éhgyomorral állította katonáit csatasorba, a 7. óráig visszatartotta övéit a harctól és intézkedett, hogy pihenjenek, és ételt kapjanak. Az ellenség az éhségtől és szomjúságtól, valamint a fegyverben való hosszú álldogálástól kimerült. Mikor megkezdte a visszavonulást táborába, Scipio hirtelen támadásba lendült és győzelmet aratott.

Postumius consul tábora Szicíliában három mérföld távolságra feküdt a punokétól. Mikor a karthágói vezérek naponta a rómaiak sáncai előtt állították fel hadsorukat, a sáncot Postumius egy kis csapattal védte.
A kevés katonával állandóan nyugtalanította az ellenséget. Mikor a punok ezzel már nem is törődtek, a sáncok mögött felkészítve többi pihent csapatát, korábbi eljárása szerint egy kis osztaggal tartóztatta fel az ellenséget, de a szokottnál hosszabb ideig. Dél tájban az ellenség kifáradt és vissza akart húzódni, annál is inkább, minthogy katonái éhgyomorral harcoltak. Postumius erre friss csapataival megfutamította az ellenséget, amely az említett hátrányok következtében meggyengült.

Cnaeus Pompeius a menekülő Mithridatest csatára akarta kényszeríteni és ehhez az éjszakát választotta, hogy megakadályozza ellenét a távozásban. Íly módon elérte, hogy az ellenség összecsapott vele, és azon felül úgy állította fel hadseregét, hogy a pontusiaknak szemébe süssön a hold, saját katonái pedig jó megvilágításban és tisztán lássák őket.

Tiberius Claudius Nero a pannonokkal szemben visszatartotta övéit a harctól, noha a vad barbárok már kora reggel harcrendbe álltak. Hagyta, hogy az ellenséget ködszitálás és zápor verje (aznap véletlenül sűrűn esett). Mikor látta, hogy az ellenség az álldogálástól és az esőtől nemcsak lelkileg merült ki, hanem a fáradtság is elgyötörte, jelt adott a támadásra, és győzelmet aratott.

Vespasianus császár a zsidókat Saturnus napján támadta meg, amikor ezeknek tilos volt bármiféle komoly tevékenységet folytatni, és legyőzte őket.