Arról, hogy azokban a városokban, amelyek önként adták meg magukat nem kell megtorlást alkalmazni és emberségesen kell eljárni

Bánjon a hadvezér emberségesen és nemes szívűen azokkal a városokkal, melyek elsőként bizalommal adták meg magukat, mert egy megadásra bírhat másokat is. Az a csalogató remény ugyanis, hogy velük is így cselekszik majd, sok más várost is arra fog késztetni, hogy önként megadja magát. Aki mindjárt a háború elején kegyetlenül és ellenségesen bánik a hatalmába került várossal: lakóit kirabolja, lemészárolja vagy építményeit földig rombolja, ellenséges érzületre hangolja a többi várost, úgyhogy a háborút fáradságossá, a győzelmet pedig reménytelenné teszi a maga számára.
Mert ha tudják, hogy kegyetlen megkínzás jut osztályrészül a legyőzöttnek a győztes részéről, készek lesznek bármit megtenni és elszenvedni, csakhogy ne adják át városaikat. Mert semmi sem teszi annyira derekasakká az embereket, mint a félelem attól, amit minden bizonnyal el kell szenvedniük, ha megadják magukat. Ha ugyanis előre látják a veszélyeket, amelyek abból származnak, hogy martalékul dobják magukat, ez félelmetes bátorságot csöpögtet beléjük a megpróbáltatás idején.

Veszélyes vállalkozás tehát elkeseredett emberekkel csatázni, mert ezek semmi jobbat nem remélnek attól, ha megadják magukat, mintha vállalva a veszélyeket, inkább akarnak ezzel sokat ártani és sokat elszenvedni. Ennélfogva az ilyen esztelen és elvakult hadvezérek várostromai fáradságosakká és hosszan tartókká válnak, néha eredménytelenek is, főleg pedig veszélyesek és kockázatosak.