A hadvezér maga pedig harcoljon inkább meggondoltabban, mint vakmerőbben, vagy egyáltalán tartózkodjék attól, hogy az ellenséggel kézitusába keveredjék. Mert ha a harc során felülmúlhatatlan bátorságot mutat is, a hadseregnek nem tud annyit használni, ha kézitusát vív, mint amennyit árt, ha meghal.
A hadvezér esze ugyanis többet ér, mint az ereje. Testi kiválóságaival egy katona is képes véghez vinni valami nagyszerűt, a szellem bölcsességével azonban más mint ő, hiába próbálkozik kiemelkedőt cselekedni. Ahogyan egy hajóskapitány veszélynek teszi ki a hajót, ha nem ügyelve a kormányra, azt cselekszi, amit a tengerész legénység; éppígy: ha egy hadvezér odahagyva a szellemi irányítást leszáll a közkatonák foglalatosságaihoz, azzal, hogy vezetés nélkül minden el van hanyagolva, elvégzetlenné teszi a szükségesebb szolgálatot.

Elítélem tehát az olyan hadvezért, aki arra a gondolatra jut, hogy mit sem törődik vele: mi történik egész hadseregével, ha ő bajba kerül. Mert ha az, aki az egész hadsereg épségéért felelős, saját halálát nem bánja, ezzel azt kívánja, hogy minden pusztuljon el vele együtt s ezért helyesen ítélik meg őt úgy, hogy inkább szívtelen, mintsem bátor hadvezér. Mert az, aki bölcsességével sok hadvezéri tettet vitt véghez, elégedjék meg azzal, hogy jeles szellemi cselekedeteivel szerez magának dicsőséget; aki pedig annyira ostoba, hogy úgy vélekedne: semmi méltót nem vitt véghez, ha a csata során nem csap össze kézitusában az ellenséggel, nem bátor, hanem értelmetlen és meggondolatlanul vakmerő.
A katonák előtt csak azért kell rettenthetetlennek mutatkoznia, hogy lelkesedésre késztesse őket; viszont eltökéltebben, sőt halálmegvetően kell harcolnia, ha a sereg bajba kerül, nem helyezve előtérbe a saját megmaradását; óvnia kell azonban a saját létét, ha a seregé biztonságban van. Való igaz, hogy a hadvezér halála esetén övéi talán kevésbé lesznek eredményesek, mert az alulmaradó fél új erőre kap, látván, hogy az ellenfél hadvezér nélkül maradt, a sikeres fél pedig elcsügged, ha hiába keresi saját parancsnokát.

A hadvezér lovagoljon el az arcvonal előtt, mutatkozzék, amikor veszélyben vannak, dicsérje a bátrakat, fenyítse a gyávákat, ösztökélje a késlekedőket, töltse fel a hiányt; ha szükséges, rendeljen át egy csapatot; segítsen a kifáradtakon, számítsa ki az alkalmas időt, az órát; lássa előre a fejleményeket.