A hadifoglyokat, amennyiben a háború még folyik, ne végeztesse ki, legföljebb azokat, akik ellen a háborút viselik, hacsak nem készül szövetségeseivé fogadni őket. Legkevésbé pedig azokat, akik igen neves és előkelő személyek az ellenségnél, gondolva a véletlen eshetőségekre és a gondviselés megváltozására, mely gyakran haragvó szokott lenni.

Ne végeztesse ki tehát őket, hogy ha katonái olyan személyeket fogtak el, akiket erősen kívánnak vissza, vagy egy erődöt kerítettek hatalmukba, akkor egyrészt legyen megfelelő cseretárgya, mellyel övéinek a tulajdonát visszaválthatja, másrészt, hogy ugyanakkor egyenlő mértékben megtorolhassa, ha az ellenfél nem akar méltányosan bánni az övéivel.

A sikerek és veszélyek után engedélyezzen katonáinak dáridókat, lakomákat, pihenőket, hogy azok tudván, mi következik, ha győzelmesen harcolnak, vállaljanak minden nehézséget a győzelem érdekében.