logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Alánok a Római Birodalom peremvidékén

Az alánok a szarmaták egyik törzse, akik a Kr. e. 1. évezred során a kínai határvidékről átköltöztek a Fekete-tenger északi partvidékére és a Kaukázus északi lejtőire. Egy kínai krónika szól róluk elsőként. Az antik irodalomban elsőként az Augustus-kori Strabón (Kr. e. 64/63 - Kr. u. 24) említi meg az aorsi-kat, akiknek két csoportja volt. A déliek kapcsolatban álltak a sirakésekkel és megemlíti, hogy királyuk, Spandinés kétszázezer íjász lovast képes kiállítani egy-egy hadjáratra.
Josephus Flavius Antiquitates Iudaicae-jában, Kr. u. 35 körül az alánok mára Kaukázustól északra élnek. Ekkor akarta Tiberius császár egy párthusok elleni háborúra rávenni a kaukázusi Ibéria és Albania királyait, ezek azonban elutasították a római császár kérésének teljesítését, de engedélyezték a Kaukázustól északra lakó alánoknak, hogy a Kaspi-kapukon átkelve támadást intézzenek a párthusok ellen. A rómaiak így elérték, hogy az alánok a párthusokra támadtak.

Az alánok a latin költészetben is megjelennek, és számos toposz kapcsolódik hozzájuk. Az ifjabb Seneca (Kr. e. 4-Kr. u. 65) Thyestés című drámájában egy hírnők kérdezi a következőket:

„Quaenam ista regio est? Argos et Sparte, pios
sortita fratres, et maris gemini premens fauces
Corinthos, an feris Hister fugam
praebens Alcinis, an sub aeterna niue
Hyrcana tellus, an uagi passim Scythae?
quis hic nefandi est conscius monstri locus?"

Művében Seneca a Dunához (Hister) helyezi az alánokat, akik a folyótól északra élnek, ezen átkelve törnek be a római területekre, majd ismét átkelnek a folyón, amely így menekülési lehetőséget (fogam praebens) nyújt számukra.
A Seneca leírásában szereplő földrajzi nevek (Argos, Sparta, Korinthos, Hister, Hyrcania Silva) és a szkíta nép is ismerős volt a római hallgatóság számára és Seneca jól láthatóan az alánokat sem magyarázza, amiből arra következtethetünk, hogy a közönség pontosan tudta kikről van szó, vagyis már ismerték az alánokat.

Seneca kortársa, a költő Lucanus (Kr. u. 39-65) Pharsalic-jában szintén megemlíti az alánokat. Pompeius a pharsalosi vereség után arra utasítja egyik szövetségesét Deiotarost, Galatia királyát, hogy lázítsa fel a kelet népeit.
Pompeius megemlíti, hogy egykor a múltban legyőzte az erős és mindig harcra kész alánokat (" duros aeterni Martis Alanos ") és kiűzte őket a Kaspi-kapukon túlra. Jelenlegi ismereteink szerint Pompeius nem harcolt az alánok ellen, Lucanus leírása azonban attól nyer valós színezetet, hogy az alánok valóban a Kaspi-kapuktól északra éltek, amit a korabeli rómaiak jól tudtak.

Egy másik helyen Lucanus Iulius Caesar rendkívüli bátorságát úgy szemlélteti, hogy még a másokat halálra rémítő alánok, szkíták, vagy maurusok Caesart nem félemlítik meg ("... quem non vi-olasset Alanus, non Scytha, non fixo qui Judit in hospite Maurus ... ")

A már említett Josephus Flavius a Bellum Iudaicum-ban azt írja, hogy az alánok a Tanais (Don) és a Maiótis-tó (Azovi-tenger) között élő szkíta nép. Többször is betörtek a Kaukázustól délre fekvő területekre, Josephus egy ilyen, párthusok elleni akciójukat írja le, amely a zsidók elleni római háború utolsó évében zajlott le.
Az alán támadás miatt I. Vologésés (Kr. u. 51-78) párthus király segítséget kért Vespasianus császártól azzal, hogy Vespasianus valamelyik fia vezesse a római csapatokat. Az alánok elleni közös római-párthus fellépés azonban meghiúsult, viszont I. Vologésés uralkodásának 11. évében legyőzte az alánokat.

A két Nero-korabeli szerző, Seneca és Lucanus irodalmi utalásaiból, valamint Josephus Flavius leírásából nyilvánvaló, hogy a Kr. u. 1. században az alánokat már jól ismerték a rómaiak. A szintén ebben a korszakban élő idősebb Plinius Dacia és Sarmatia lakóinak felsorolásakor említi az alánokat.
Láthatjuk, hogy Plinius Senecához hasonlóan a Duna vidékére helyezi az alánokat, míg a két másik szerző a Kaukázushoz. Ez egy nomadizáló népnél nem lehetetlen, hiszen a korszak másik jelentős népe, a szarmaták is hatalmas területet jártak be.

Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy Arrianos maga is jól ismerte mind az alánokat, mind harcmodorukat. Az mindenesetre érdekes, hogy Periplusában egy szót sem ejtett a Maiótis-tó és a Tanais közötti területen élő népről, jóllehet igen nagy részletességgel írta meg ennek területnek a népeit.


Forrás: Forisek Péter - Arrianos-tanulmányok