logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A Fekete-tenger körülhajózása (periplous Euxinou Pontod)

Arrianos a cappadociai helytartói tisztség átvételekor provinciája feltérképezésével kezdte hivatalát és expedíciót szervezett a Fekete-tenger partvidékén. Erről készített művét, a Periplous Euxinou Pontou-t, magának Hadrianus császárnak ajánlotta. A „Periplous" külön irodalmi műfaj a görög irodalomban, amely műfaj keretében tengeri utazásokat őrőkítettek meg, amelynek során a part mentén hajózva a hajósok felderítették a partvidéket, a kikötőket, a folyókat és a távolságokat az egyes tájékozódási pontok között.
A leírások sok esetben csupán felsorolják az útvonal egyes állomásait a köztük lévő távolságokkal, esetleg röviden írnak egy-egy állomáshely sajátosságairól. Arrianos Periplousa alapvetően különbözik ettől, hiszen már formájára nézve sem egy egyszerű névsor, hanem egész leírását egy, a császárnak címzett levélbe foglalja, így mindvégig egyes szám első személyben mondja el, Stadter szerint ezzel gyakorlatilag egyfajta önéletrajzi munkának is tekinthető. Ebben valószínűleg két mű szolgált mintának Arrianos számára, Xenophón Anabasis-a és Nearchos Periplousa.

A helytartó Trapezusból indult, az első hosszabb leírás Sebastopolisig tart (1-11. caput), a következő a thrákiai Bosporustól a Trapezusig tartó utat írja le (11-16. caput), majd egy átvezető rész következik, amely után a Sebastopolistól Byzantionig terjedő utat mutatja be (17-25. caput).
Tudjuk, hogy Hadrianus császár egyik szenvedélye a földrajz volt és személyesen látogatta végig birodalma nagy részét. A császár tájékoztatása mellett azonban Arrianosnak nyilván más célja is volt. Helytartóként felmérte a területet, hogy egy esetleges hadjárat esetén pontos információkkal rendelkezzen az egyes városok közötti távolságokról, a hajóhad számára biztonságos kikötőkről, valamint az utánpótlási lehetőségekről.
Stadter szerint elképzelhető, hogy a mű kifejezetten Hadrianus utasítására készült. Miután a császár Kr. u. 129-ben személyesen látogatta végig az Euphratés határt, megparancsolta megbízható helytartójának, hogy mérje fel Cappadocia északkeleti határának védelmi helyzetét. Arrianos ezért járta be személyesen a Fekete-tenger délkeleti partvidékét, hogy pontos információkkal rendelkezzen róla. Az egyes katonai táborok és a városok-közösségek védelmi felkészültségéről részletesen lesz majd szó a provincia stratégiai védelmét tárgyaló fejezetben.

A Fekete-tenger partvidékének felderítésekor Arrianos példaképei Iasón és az Argonauták voltak, akik a mítosz szerint ugyanezen a területen hajóztak. Apsarusnál a következőket írja „Azt mondják, hogy Apsarus az a hely, amelyet régebben Apsyrtusnak neveztek, mivel az volt az a hely, ahol Médeia megölte Apsyrtust. A látogatóknak még meg is mutatják Apsyrtus sírját. És ezt mondják, hogy a nevet a szomszédos barbárok rontották el, mint ahogy sok más nevet is ők rontottak el." (Perip. 7.)

A Phasisra behajózva pedig a következőket írja: „Ott az Argó horgonyát is megmutatják az arra járóknak. Azonban, mivel az vasból van, nekem nem tűnt igen réginek (bár a mérete nem akkora, mint napjaink horgonyainak, és a formája is más), inkább korban közelebbinek tűnt. És egy másik, kőből készült horgony darabjait is megmutatták: ezekről inkább hihető, hogy az Argó horgonyának darabjai. És nincs is más emlék ott, amely Iasón mítoszához kapcsolódna." (Perip. 11.)

Nyilvánvaló, hogy ezeknek az antikvárius leírásoknak semmi köze sem volt a gyakorlati ismeretekhez, hanem a mű irodalmi jellegéhez tartoztak, ami a korabeli művelt elit ízlésének felelt meg. Braund emellett az ókori földrajzi felfogással is magyarázza, miként kerülhettek be ezek a mitológiai elemek a leírásokba. Iasónról, mint az első görög utazóról, aki eljutott a Kaukázusba, mindenképpen szólnia kellett.
Hozzá hasonlóan Strabón is megemlíti a Geógraphikában, hogy Iasón kultusza rendkívül népszerű volt a Kaukázusban. Ugyanígy Timónax is megemlíti Scythica c. művében Iasónt: „A Pontos bejáratánál megmutatják a látogatóknak azokat a kerteket, amelyeket Iasonioi-nak neveznek, amelyeknél - mint mondják - Iasón partra szállt és Aiában van egy gymnasion és egy diskos és Médea esküvői kamrája, ahol megházasodott és Iasón temploma a városban és még sok más szent hely.

A mitológiai alakok közül Dionysosnak, a bor és a mámor istenének is van kapcsolata a Kaukázus térségével, mivel mítosza szerint Indiából való visszatérését követően oda érkezett meg. Ugyanakkor az egyik legismertebb görög mítosz, Prométheus megbüntetése, amely szintén a Kaukázushoz kötődik, szintén megjelenik Arrianos Periplous-ában: szerzőnk azt írja a partmenti terület leírásakor, hogy Kaukázus azon csúcsa is látható, amelynek neve Strobilos, ahol, a mítosz szerint, Héphaistos Zeus parancsára leláncolta Prométheust.

A valós történelmi személyiségek közül Arrianos egyik legnagyobb példaképének, Alexandrosnak is van kötődése a kaukázusi térséghez, bár tudjuk, hogy valójában sohasem járt azon a területen." Arrianos szerint Alexandrost a halála akadályozta meg abban, hogy a Fekete-tenger és a Kaspi-tenger közötti részen hódítson.
Ugyanakkor jelentős mitológiai hagyománya volt a kolchisiak szoros itáliai kötődésének is. A hagyomány szerint az Iasón üldözésébe belefáradó kolchisiak alapították meg Pola városát (Plin. NH III. 129.), Olchiniumot (Plin. NH III. 144.) és Oricumot (Plin. NH III. 145.) az Adriai-tenger partján. Ugyancsak ők alapították Histriát (Justin. XXXII. 2. 13ff.).

A Kaukázus és a Nyugat-Mediterráneum közötti mitikus kapcsolatoknak végtelen tárháza volt. Elég egyre utalnunk, a kaukázusi Ibéria és a Nyugat-Mediterráneumban fekvő Ibéria közötti állítólagos kapcsolatokra, tudniillik hogy a kaukázusi ibérek a nyugatról érkezett ibér gyarmatosok leszármazottai.
A Kaukázus nevezetes állatai és luxuscikkei is vonzották a rómaiakat. A kolchisi Phasisból származó madár (talán egy fácánfajta) kedvelt volt, és a fényűzés szimbólumaként is szerepelt, amit negatív értelemben is használtak az idegenszerű pompára. Ismert volt egy hatalmas testű kaukázusi vadászkutya is, amely szintén közkedvelt volt a rómaiaknál. A legismertebbek az - elsősorban Pliniusnál előkerülő - ásványkincsek voltak, a cinóber, a topáz, a jáspis és természetesen az arany, amit állítólag Ibériában a folyókban szabad kézzel lehetett gyűjteni.
Ezek alapján érthető, hogy a rómaiakat miért vonzotta régtől kezdve a Kaukázus vidéke. Földrajzilag ugyanakkor még Arrianos korában sem voltak pontos értesüléseik, hiszen jelentősen túlbecsülték a térség nagyságát, amely szerintük a Fekete-tengertől a nagy hegységig (valószínűleg a Himalájáig) ér.

Mindemellett a gazdasági haszonszerzés mellett a térség elfoglalását idealista okok is motiválták. Tudjuk például, hogy uralkodása végén Nero is meg akarta hódítani a Kaukázust, ezért besorozott egy új legiót, a legio I Italícát, amelybe 6 lábnál magasabb harcosok kerülhettek csak be és ezt az egységet a császár Nagy Sándor phalanxának nevezte.
A súlyos személyiségzavarral küzdő császár ezzel nyilvánvalóan valami olyan haditettet akart végrehajtani, ami egyenrangú a világtörténelem legnagyobb hódítójának tetteivel. Az imitatio Alexandri Magni során egy olyan területet akart meghódítani, ahol a makedón világhódító nem járt, így annak meghódítása az ő, ti. Nero személyes dicsősége lett volna.

Hasonló történet fent maradt a Nílus forrásvidékének felderítési kísérletével kapcsolatban is, ahol hasonló indítékokat sejthetünk.


Forrás: Forisek Péter - Arrianos-tanulmányok