logo

VIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Császármetszés az ókorban

Az emberiség történetében meglehetősen régóta hajtanak végre császármetszést, hiszen többször találunk rá hivatkozást több ősi társadalom mítoszában, illetve törvényhozásában, habár ezek alapján igen valószínű, hogy ez eredendően az anya halálát követő, post mortem beavatkozás volt a gyermek életének megmentésére. Jelenlegi megfigyelések szerint túlélésre az anya halálát követő 47. percig van esélye a gyermeknek,6 de már a 19. századi specialisták is saját tapasztalataikból merítve 10-25 percről írnak.
Egy Kr. e. 2. évezredből származó babilóniai ékírásos táblát szokás a császármetszés gyakorlatát egyértelműen bizonyító legkorábbi adatként említeni. Ez a jogi szöveg egy olyan kisfiú adoptálásával foglalkozik, akit „az anyaméhből kihúzott” megkülönböztető jelzővel illetnek.

Rómában már egy Numa Pompiliusnak tulajdonított (Kr. e. 715 körüli?) törvény egyértelműen megtiltja a szülés közben elhunyt nők eltemetését, mielőtt a hasfalukon ejtett bemetszésen keresztül testükből el nem távolították gyermeküket.

Idősebb Plinius megjegyzi, hogy Scipio Africanus mellett az első Caesar és Manilius is sebészeti beavatkozás segítségével jött a világra. Későbbi olvasói ezen megjegyzésére alapozva úgy gondolták, hogy Iulius Caesarról emlékezett meg, ezért lett sectio Caesarea a neve ennek a műtéti beavatkozásnak. Arról is értesülünk, hogy anyja, Korónis halálát követően az orvoslás görög-római istene, Asklépios is császármetszés útján született, Rhea és Kronos fiainak egyike, Typhón pedig anyja oldalából ugrott ki.

A Mishna és a Talmud szövegei alapján nem zárható ki, hogy az ókori zsidó közösségek nemcsakpost mortem, de yotsé dofanként megnevezett in vivo császármetszést is végrehajtottak. A Talmud egy traktátusa, a Nidda szerint azon nőknek nem szükséges megjelenniük bizonyos összejöveteleken, akiknek gyermekét hasfalukon keresztül távolították el. Talán ez a forráscsoport tekinthető az anya császármetszést követő életben maradásának első bizonyítékaként.
Tehát az ókorból származó írott klasszikusokra alapozva egyértelműnek tűnik, hogy a császármetszés elsősorban az anya halálát követő utolsó kísérlet volt a gyermek életének megóvására, de teljes bizonyossággal nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy olyan esetekben, amikor már egyáltalán nem volt más segítség, ultimum refugiumként haldokló asszonyokon is alkalmazták.



Pásztókai-Szeőke Judit régész.
Kutatási területe a római kori textilek, textilművesség és viselet.


Forrás: Pásztókai-Szeőke Judit Császármetszés-ábrázolások a római kori guzsalyokon