logo

XXII Maius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Thracia népeinek hat tartományának és nevezetes városainak leírása.

Mialatt Galliában és Italiában az előbb elbeszélt események történtek, Thraciában új hadjárat kezdődött. Valens ugyanis bátyjának hozzájárulásával – akitől tanácsot kért, s akinek véleményéhez tartotta magát – hadat indított a gótok ellen. Jogosan tette, mert azok mindjárt a polgárháború kezdetén segédcsapatokat küldtek Procopiusnak. Helyénvalónak látom tehát, hogy röviden egyet-mást elmondjak e vidékek őstörténetéről és fekvéséről.

Könnyű volna ismertetni Thraciát, ha a régi írók állításai megegyeznének egymással. Ámde eltérő adataik homályba burkolják a dolgokat, és nem válnak hasznára egy olyan műnek, amely az igazság megmutatására törekszik. Éppen ezért csupán azt fogom elmondani, amit saját szememmel láttam, és amire emlékszem. Ezek a vidékek régtől fogva magas hegyekkel átszabdalt messze nyúló, végtelen síkságon terültek el. Így tanítja a halhatatlan, nagy tekintélyű Homerus, aki szerint innen fúj az északi és nyugati szél, de ez csak mese, hacsak Thracia néven nem foglalták egybe a régente vad népek lakta, messzire terjedő tájakat.

A scordiscusok, akik azóta messzire vándoroltak innen, hajdan szintén ezeken a vidékeken laktak. Marcona, vad emberek hírében álltak, akik foglyaikat Bellonának és Marsnak áldozták föl, s kivájt koponyákból mohón itták az embervért. Ez a harcias nép sok pusztító csatában gyakorta nyugtalanította a Római Birodalmat, amely végül egy egész hadseregét elvesztette vezérével együtt.

Ha most nézzük ezt az országot, azt látjuk, hogy félhold alakú és szépen formált színházhoz hasonlít. Nyugaton, meredek hegyektől határolt keskeny résen tárul elénk a Thraciát Daciától elválasztó Succi-szoros.
Az északi csillagok felé néző bal oldalát a haemimontusi magaslatok zárják körül, és az Ister folyó, amely ott, ahol római földet csapdos, sok város, vár és erőd mellett halad el. Jobbra, vagyis a déli részen a Rhodope hegység bércei magasodnak, keleten a tenger a határ. Itt egy bővizű áramlat indul ki a Pontus Euxinus felől, és folytatódik egészen az Aegaei-tengerig, ahol keskeny szoros nyílik a földrészek között. Keleti sarkában Thracia az Acontisma nevet viselő keskeny és meredek hágókon át érintkezik Macedonia határ menti vidékeivel. Egészen közel van ide az Arethusa postaállomás, ahol a fenséges tragédiáiról híres Euripides sírja látható, továbbá Stagira. Itt született, mint tudjuk, Aristoteles, akiből, Cicero szavaival élve, aranyfolyam áradt ki.

A régi korban ezeken a vidékeken is barbárok laktak, akik szokásaikban és nyelvükben nagyon különböztek egymástól. Valamennyiük közül leginkább az odrysáktól kellett félni szörnyű vadságuk miatt. Ezek annyira megszokták a vérontást, hogy ellenség híján lakomáikon, étellel és itallal eltelve, saját magukba döfték a kardot, mintha idegen testbe szúrnák.

Amikor azonban a köztársaság megizmosodott, még a consulok életerős kormányzása idején, Marcus Didius szilárd elhatározással megzabolázta, majd pedig Drusus a saját határaik közé szorította ezeket a régebben minden erkölcs és törvény nélkül összevissza kóborló, féktelen népeket.
Később Minucius az odrysai hegyek lejtőiről lefolyó Hebrus mellett vívott csatában tönkreverte őket, maradványukat Appius Claudius proconsul semmisítette meg öldöklő harcban. A Bosporus és Propontis mellett levő városokat római csapatok tartották hatalmukban. Végül Lucullus jött ide mint fővezér, aki elsőként ütközött meg a harcias bessusokkal, és ugyanabban a hadjáratban legyőzte a vitézül ellenálló haemimontanusokat is. Az ő fővezérsége alatt hódolt meg egész Thracia őseinknek, és így a vészes hadjáratok eredményeképpen hat tartomány csatlakozott a birodalomhoz.

Ezek közül sorban az első az Illyricummal határos, szűkebb értelemben vett Thracia. Két nevezetes város tartozik hozzá: Philippopolis, régi nevén Eumolpias, és Beroea. Ezen túl Haemimontus terül el Hadrianopolis, előbbi nevén Uscudama, és Anchialos nagy városokkal; továbbá Mysia, a Traianus császár nővéréről elnevezett Marcianopolis, Dorostorus, Nicopolis és Odessus városokkal. Mellette van Scythia, amelynek híresebb városai: Dionysopolis, Tomi és Callatis.

A legtávolabbi tartomány, Európa, néhány kisebb városon kívül két jelentősebb várossal büszkélkedhet. Az egyik Apri, a másik Perinthus, amelyet később Heracleának neveztek el. A szomszédos Rhodope tartományban van Maximianopolis, Maronea és Aenus. Az utóbbit Aeneas alapította, de később otthagyta, míg aztán hosszas bolyongások után folytonosan kedvező előjelektől kísérve Italiába ért.

Ismeretes dolog és széltében-hosszában el van terjedve az a hír, hogy a fölsorolt tájakon, a magas hegyeken lakó földművesek csaknem mindnyájan felülmúlnak minket erőben, egészségben, és mintegy kiváltságuk van a hosszú életre. Ennek okát abban kell látnunk, hogy a bőséges táplálkozás mellett nem esznek meleg ételt.
Hosszan tartó fiatalos erőt élveznek a hűvös harmatcseppek és a testüket edző kellemes, tiszta levegő következtében; a természettől fogva éltető napsugarakat ők kapják legelőször, még mielőtt az ember alkotta dolgok szennyétől meg volnának fertőzve.


Forrás:
Ammianus Marcellinus: Róma története.