logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A vilicusról .

3. A családi birtok élére ajánlatos olyan felügyelőt (vilicus) állítani, aki sem nem fiatal, sem nem öreg. A háznép éppen úgy lenézi a túl fiatalt mint az öreget, mivel az egyik még nem ismeri a mezei munkát, a másik pedig már nem tud lépést tartani vele; ezt a fiatalság teszi nemtörődömmé, amazt pedig az öregség lassúvá. Tehát erre a feladatra legmegfelelőbb a középkorú: lehet harmincöttől egészen hatvanötig, és ha testi bajok véletlenül nem jönnek közbe, ezek eléggé erősek a földműves feladataihoz.

4. Aki erre a feladatra szánta el magát, annak tájékozottnak és erősnek kell lennie, hogy tanítani tudja a beosztottakat, és maga is megfelelően végezze el, amit parancsol. Semmit sem lehet ugyanis helyesen tanítani vagy megtanulni példamutatás nélkül, és jobb ha felügyelő lesz a munkások tanítómestere, mintsem a tanítványuk. Cato a régi szokás példája nyomán a következőt cus tanítja őt.

5. Xenophón, Oeconomicusában (Gazdálkodó) - amit Cicero fordított latinra - a kiváló athéni férfiú Ischomachus, amikor Sócratés azt kérdezte tőle, vajon ha a gazdaság úgy kívánná, vásárolna-e felügyelőt, ahogyan bármely mesterembert, vagy inkább ő maga képezné ki, a következőt válaszolta. „Én magam tanítanám azt, aki távollétemben helyettesít engem, és az én munkámban a helyemre áll, annak tudnia kell mindent, amit én tudok." Ezek azonban nagyon régiek, azokból az időkből valók, amikor ugyanezen Ischomachus szerint nem akadt olyan, aki nem értett a mezőgazdasághoz.

6. Mi azonban, ismerve tudatlanságunkat, a szellemileg friss, testileg erős ifjakat ajánljuk a nagyon hozzáértő földműveseknek, akiknek figyelmeztetéseiből, akár egy a sok közül (nehéz ugyanis valamennyit kitanítani!), nemcsak a földművelés, hanem a parancsolás tudományát is elsajátíthatja. Némelyek jóllehet a munkálatok legképzettebb mesterei, a parancsolásban kevésbé járatosak, vagy keményebben, vagy pedig engedékenyebben járnak el, károsítva ezzel a gazdák vagyonát.

7. Ezért ahogyan mondtam, gyermekkoruktól kezdve tanítani kell őket, edzeni a mezőgazdasági munkákban, és előbb a leendő vilitus számos tapasztalatát kell figyelembe venni. Nem csupán az a fontos, hogy kitanulta-e a mezőgazdasági tevékenységet, hanem, hogy a gazdája iránt becsületességet és jóindulatot mutat. Ezek nélkül ugyanis a vilitus legnagyobb tudománya nem ér semmit. Ebben a tisztségben az a legfontosabb, hogy dönteni tudjon arról, kinek milyen feladatot és munkát kell adnia. Mert még a legerősebb sem képes végrehajtani a parancsot, ha nem érti amit csinál, sem a leghozzáértőbb, ha gyenge. Ilyen módon a feladatok milyenségét kell figyelembe venni.

8. Néhány munka csupán testi erőt kíván, mint pl. a terhek mozgatása és szállítása, másokhoz erő és tudás együttesen szükséges, mint a kapálás, szántás, a vetések és a rétek kaszálása. Megint másokhoz kevesebb erő és több tudás kívánatos, mint a szőlő metszése és oltása, a legtöbbet számít viszont a hozzáértés az olyan dolgokban, mint az állatok etetése és gyógyítása.

9. Mindezen feladatoknak - ahogyan mondtam - nem lehet jó a vilitus, csakis akkor, ha képzett, hogy ki tudja javítani, amit valaki rosszul csinált. Nem elegendő ugyanis elmarasztalni a vétkest, ha nem mutatja meg neki a helyes utat. Szívesen mondom tehát ugyanazokat: a leendő felügyelőt éppen úgy kell tanítani, mint a leendő fazekast vagy mesterembert. Nem lenne könnyű megmondani, hogy vajon azok a mesterségek annyival könnyebben elsajátíthatók-e, amennyivel kevésbé szerteágazóak.

10. A mezőgazdaság ismeretanyaga bőséges és sokrétű, ha csupán ennek a részterületeit akarjuk számba venni, akkor is alig győzzük felsorolni. Ezért nem győzök eleget csodálkozni, amit értekezésem bevezetőjében is joggal panaszoltam, hogy amíg a többi, az élethez kevésbé szükséges mesterségnek vannak tanítói, addig a földművelésnek sem tanítómesterei, sem pedig tanulói nem akadnak. Hacsak nem a tudásanyag nagysága okozta ezt a tanulástól és tanítástól való tartózkodást - egy szinte határtalan tudomány vonatkozásában -, de mégsem kellett volna olyan megalázó lemondással hanyagolni.

11. Nem mellőzhető ugyanis sem a szónoki művészet azért, mert nem lehet tökéletes szónokot találni, sem a filozófia, mert senkinek a bölcsessége nem tökéletes, ezzel szemben többen rászánják magukat, hogy ezeket valamely részben elsajátítsák, noha az egészet nem képesek befogadni. Mégis miféle érv szól a hallgatás mellett, mert nem képes tökéletes szónokká válni, vagy tudatlanságba süllyedni azért, mert a bölcsesség elérése reménytelen?

12. Bármilyen csekély is az, amit a jelentős dolgokból elsajátítottál, a dicsőség nem csekély, ha valóban elsajátítottad. Ki az tehát - mondod - aki tanítani fogja a leendő vilitust, ha nem akad tanító? Én belátom, hogy nagyon nehéz dolog a földművelés valamennyi előírását egyetlen mestertől megtanulni. Mégis mint átfogó tudományterületnek, alig akad szakértője, találsz ellenben számos olyan mestert, akik az egyes ágazatok értői, akiktől megtudhatod milyennek kell lennie a tökéletes vilitusnak. Lehet találni ugyanis jó szántót, kitűnő ásót, olyat aki jól kaszálja a füvet, nem kevésbé jó gyümölcskertészt vagy vincellért, jó állatgyógyászt és derék pásztort is, ezek külön-külön nem utasítják el a saját tudományuk iránt érdeklődőket.

13. Aki tehát számos földműves mesterségét megtanulta annak ismerőjétől, és felvállalta a felügyelő tisztségét, az elsősorban kerülje a háznéppel való lakomázást, s még sokkal inkább az idegenekkel. Az alvásban és borivásban legyen nagyon mértéktartó, ez mindkettő igen nagy ellensége a szorgalomnak. A részeg ember emlékezetével együtt elveszíti feladatainak gondját is, és az álmos ember figyelmét sok minden elkerüli. Mit képes ugyanis maga elvégezni vagy másoknak megparancsolni az, aki alszik?

14. Tartózkodjon továbbá a szerelmi kapcsolatoktól, mert ha ezekbe belemerül, nem tud semmi másra gondolni, mint arra amit szeret. Az efféle bűnökre csábított lélek ugyanis még a jutalmat sem tartja kellemesebbnek, mint a szenvedély élvezetét, sem pedig súlyosabbnak a büntetést, mint a kielégítetlen vágyakozást. Mindenki közül elsőként kelljen fel tehát, az évszaknak megfelelő időben frissen vezesse ki munkára a késlekedő rabszolgákat, és ő maga serényen járjon elől. A legfontosabb ugyanis az, hogy a munkások kora hajnalban fogjanak munkához, és nem lustálkodva, tunyaságtól elnehezülten.

15. Az említett Ischomachus ezt mondja: „Inkább akarom egy ember szorgos buzgalmát, mint tíznek a hanyagságát és kényszeredett munkáját."

16. A legtöbb bajt az szüli, ha a munkásoknak bujálkodásra van lehetősége. Ahogyan fél nappal előbb érkezik meg az, aki serényen, késlekedés nélkül haladt, mint az, aki ugyanakkor indult el, de közben élvezte a fák árnyékát, a források kellemességét, és a szél hűvösét. Így a mezőgazdasági munka esetében alig lehet megmondani, mennyivel előnyösebb a szorgalmas munkás a resttel és késlekedővel szemben.

17. A felügyelőnek tehát ügyelnie kell rá, hogy a háznép napkeltekor ne késlekedve, lustán menjen ki, hanem mint valamiféle ütközetre, frissen és elszánt lélekkel, buzgón kövesse őt, az élen haladót, mint vezérét. Serkentse munkára a dolgozókat különféle buzdításokkal, időnként, mintha segíteni akarna annak, aki elfáradt, vegye el tőle kis időre a szerszámot, és maga végezze el a munkáját, megmutatva neki hogyan kell, hogy az is hasonló buzgalommal végezze.

18. S amikor elérkezett az alkony, senkit ne hagyjon maga mögött, hanem ő kövessen mindenkit jó pásztor módjára, aki nem engedi, hogy nyájából egy is a mezőn maradjon. Amikor pedig hazaérnek, ugyanezt tegye mint a szorgalmas pásztor: ne vonuljon vissza rögtön a saját lakhelyére, hanem messzemenően gondoskodjon mindenkiről. Ha például valakinek - ami gyakran megtörténik - megsebesülve a munkában, baja esett, segítsen rajta, akár ha más okból bágyadtabb, vezesse tüstént a gyengélkedőbe, és adjon parancsot, hogy a további kezelést megkapja.

19. Nem kevésbé kell, hogy gondja legyen az egészségesekre is, hogy ételüket és italukat hiánytalanul kapják meg az éléskamra felügyelőjétől. Szoktassa hozzá a birtokon dolgozókat, hogy mindig a gazda házánál, otthon étkezzenek, ő maga is hasonlóan, a szemük előtt egyen, takarékossága szolgáljon példaképül. Ne egyék fekve, kivéve ünnepnapokon, a szent napokat úgy töltse, hogy a legbátrabbakat és legderekabbakat jutalmazza meg, néha engedje oda a háznépet saját asztalához, és részesítse őket más elismerésben is.

20. Ünnepek idején szemlélje meg a birtok felszerelését, ami nélkül nem lehet dolgozni, különösen gyakran vizsgálja meg a vasszerszámokat. Ezeket mindig duplán szerezze be, és ügyeljen rá, hogy időről-időre javítsák ki azokat, hogyha valamelyik munkaközben tönkremegy, nehogy a szomszédtól kelljen kérni, ugyanis többe kerül a rabszolgának a munkától való elvonása, mint amennyit ér az efféle szerszám.

21. A háznép öltözéke és viselete legyen inkább célszerű, mintsem tetszetős, jól védjen a hideg és a záporok ellen, ez mindkettő inkább hosszú ujjú bőr tunikákkal és lepelszerű köpenyekkel tartható távol, ha ilyen van, akkor szinte minden téli napot munkával tölthetnek. Ezért a rabszolgák ruházatát - ahogyan mondtam - és a vasszerszámokat, minden hónapban kétszer felül kell vizsgálni. A gyakori ellenőrzés nem ad helyet sem a büntetlenségben való reménykedésnek, sem a vétkezésnek.

22. A megláncolt rabszolgákat, akik dologházban (ergastulum) vannak, naponta kell szólítani név szerint és ellenőrizni, hogy gondosan legyenek lábbéklyókkal megkötve, továbbá, hogy az őriző helyek biztonságban vannak-e, és jól megerősítették azokat, és akit ura vagy ő maga megköttetett, azt a családfő parancsa nélkül ne oldozzák el. Áldozatbemutatást - kivéve a gazda parancsára - tudtával ne végezzenek, béljóst, jövendőmondót magától ne vegyen igénybe, ez mindkettő hiú babonákkal mételyezi meg a hiszékeny lelkeket.

23. Ne járkáljon sem a városba, sem pedig a vásárokra, kivéve eladni vagy a szükséges dolgok bevásárlása miatt. Nem kell a birtok határain túlra mennie, sem pedig távollétével lehetőséget adni a háznépnek a munka abbahagyására vagy vétkezésre. Gyalogutakat és új határokat a birtokon belül ne engedjen meg. Vendégeket - kivéve a gazda barátait - a lehető legritkábban fogadjon. Ne használja szolgatársait saját szolgálatára, és ne engedjen senkit a birtokon kívülre, kivéve ha égető szükség kényszeríti rá.

24. A gazda pénzét ne fektesse be állatokba sem más kereskedelmi ügyletekbe. Ez a tevékenység ugyanis elvonja a vilicus figyelmét, és inkább kereskedővé teszi mintsem földművessé, és nem hagyja a gazda elvárásainak megfelelően cselekedni, viszont amikor a pénzzel kellene elszámolnia, pénz helyett az árut mutatja. Ilyen módon éppen úgy kerülendő az, mint ahogyan a vadászat és a madarászat, ezek a dolgok ugyanis számos tevékenységtől elvonják.

25. Figyelnie kell továbbá azokra az alapelvekre is, amelyek a magasabb szintű vezetésben is nehezen tarthatók be, tudniillik, hogy ne legyen kegyetlenebb vagy engedékenyebb a neki alárendeltekkel: mindig kedvezzen a jóknak és a szorgalmasaknak, legyen kíméletes a kevésbé derék emberekkel is. Tartson egyensúlyt, hogy ne féljenek jobban a szigorúságától, mint amennyire kárhoztatják kegyetlenségét. Képes ügyelni erre, ha inkább akarja, hogy ne hibázzon a munkás, mint azt, hogyha hibázott, később bűnhődjön. A leghitványabb embernek sem lehet hatékonyabb felügyelete, mintha naponta megkapja a feladatát.

26. Helytálló ugyanis Catónak4 az a meglátása, hogy a semmittevésben rosszra csábulnak az emberek. Ezért a felügyelőnek gondoskodnia kell róla, hogy el legyenek foglalva. Ennek minden nehézség nélkül eleget tud tenni, ha mindig jelen van.

27. Így a különböző feladatkörök mesterei gondosan végzik a saját feladataikat, és a háznép a munka elvégzése után fáradtan inkább az étkezésre és a pihenésre fordítja figyelmét, mintsem a gazságokra. A gazdálkodásban is - mint általában az életben - az a legértékesebb, ha valaki képes felmérni, mit nem tud, és igénye van rá, hogy megtanulja, amit nem tud.

28. Ámbár a hozzáértés sokat számít, mégis többet árt a tudatlanság és a hanyagság, legfőképpen a mezőgazdaságban, mert ennek a szakterületnek a lényege mindent idejében elvégezni, amit a gazdálkodás ésszerűsége megkövetel. Jóllehet időközben kijavították a hozzá nem értés és a hanyagság miatt rosszul elvégzett munkákat, ez a dolog mégis kárt okozott a gazdának, és nem lesz annyira eredményes, hogy pótolja a elszenvedett veszteséget, és mégis hasznot hozzon.

29. Ugyan ki kételkedne abban, hogy az elvesztegetett idő behozhatatlan? Erre emlékezve különösképpen óvakodjon mindig, nehogy a felszaporodott teendőket ne győzze elvégezni. A késedelmeskedő ember számára nagyon megtévesztő a földműves munka, amint ezt a nagyon régi költő, Hésiodos kifejezően fogalmazta meg versében:

„de súlyos gondokkal birkózik a lusta"

Ezért azt az általános véleményét, amit a földművesek számára a faültetésről megfogalmazott: „ne késlekedj fát ültetni" - a felügyelőnek a mezőgazdaság egészére kell vonatkoztatnia, és legyen meggyőződve róla, hogyha nem végzi el a kiszabott munkát a megfelelő napon, akkor nem tizenkét órát, hanem egy egész évet veszít el.

30. Minden munkának meg kell lennie a maga idejében, ha ugyanis egy a szükségesnél későbbre tolódik, akkor a többi utána következő mezőgazdasági teendő is későbbre halasztódik, és a teljes munkarend felborulásával az egész évi várakozás meghiúsul. Ezért indokolt a feladatok havonkénti előadása, hogy melyik hónapban mi a teendő, amelyek az égbolt csillagainak állásától függenek. Vergilius a következőt mondja:

„Ám legalább úgy kell ismernünk ...Arcturus csillagi képét
mint annak ki szökik habokon tépve a szelektől,
S Pontusból tör Abydus gyöngykagylós szorosába"

Nem tagadom, hogy ezeket a megfigyeléseket sokféle érvvel cáfoltam azokban a könyveimben, amelyeket az asztrológusok ellen írtam. Ezekben a vitákban azt fejtegettem, hogy a chaldeusok8 mennyire csalárd módon ígérgetnek, ezek szerint mintegy bizonyos határoknak, úgy a napoknak is meghatározott légköri viszonyok felelnek meg.

32. Ebben a mezei tudományban nem szükséges az efféle pontosság, de ahogyan mondják, a józan paraszti ész (pinguis Minerva) által előre jelzett időjárás valamennyire hasznára van a vilicusnak - ahogyan mondják - ha tudja, hogy a feljövő vagy lenyugvó csillag hatása előbb, később vagy egy meghatározott napon érvényesül. Mert elég elővigyázatos lesz az, aki több nappal előre tudja, így védekezni tud a bizonytalan időjárás ellen.

II.1. Ezért elő fogjuk adni, hogy melyik hónapban mit kell elvégezni, a mezőgazdasági munkálatokat összehangolva oly módon, ahogyan az időjárás lehetővé teszi. Ennek a változatosságát és sokféleségét, ha felügyelő ennek a kommentárnak a figyelembevételével jár el, vagy egyáltalán nem csalatkozik, vagy bizonyosan nem gyakran. Hogy ne pártoljunk el kitűnő költőnktől, ahogyan ő mondja:

„Friss tavaszon kezdje el szántani a földet... "

2. Az új tavasz kezdetét nem úgy kell megfigyelnie a földművelőnek, ahogyan az asztrológusnak, hogy várja azt a bizonyos napot, amelyiket a tavasz kezdetének mondanak, hanem valamennyit el kell vennie a télből is, mivel a tél vége felé már enyhül az idő, és az enyhébb nap lehetővé teszi a munkálatok megkezdését.

3. Január 13-tól - hogy a római év első hónapját vegye figyelembe - el lehet kezdeni a mezőgazdasági munkát: ezek egy részét mint régről elmaradottat végzi, a másik része pedig előkészület a továbbiakra. Ennek elvégzésére elegendő lesz fél hónap, mivel az elsietett munka sem tűnik túl korainak tizenöt nappal előbb elvégezve, sem pedig túlságosan későinek ugyanannyival utána.




Fordította: Hoffmann Zsuzsanna