8. Célszerű a helyet a villa közelében kiválasztani - ha a terület fekvése megengedi - elsősorban zsíros földet, ahol patak is van, ha nincsen folyóvíz, akkor ásott kútból lehet öntözni. A kutat - hogy az egész évben biztosítson vizet - akkor kell ásni, amikor a Nap a Szűz csillagzat utolsó részébe ér, ez szeptemberben van, az őszi napéjegyenlőség előtt. A legjobb időszak a források vízhozamának felderítésére, amikor a föld már erősen hiányolja az esővizet, a nyári hőség után.
9. Elővigyázatosnak kell lenni, nehogy a kert a szérű közelében legyen, nehogy csépléskor a szél a port és a polyvát ráhordja, mert ezek mindegyike árt a zöldségeknek. A föld elrendezésének és megkapálásának két időszaka van, minthogy a zöldségek vetésének is két időpontja lehet. A legtöbb növényt ugyanis ősszel és tavasszal vetik, öntözött terülteken mégis jobb tavasszal, mivel az év enyhe kezdete jót tesz a kikelő magvaknak, a nyári szárazságot pedig enyhítik a források.
10. Ahol ellenben a hely természetes adottsága nem teszi lehetővé sem a természetes sem pedig a mesterséges öntözést, ott semmiféle más segítség nincsen, mint a téli esőzések. A legszárazabb helyeken is biztosítható az eredmény, ha mélyebben műveled meg a talajt, bőven elég három láb mélyen leásni úgy, hogy amit feldobálsz, az négy lábnyira magasodjon.
11. Ahol bőven van lehetőség öntözésre, elég lesz kettős kapával két lábnál nem mélyebben megforgatni a földet. Gondunk legyen rá azonban, hogy a föld, amit tavasszal kell bevetni, ősszel, november elseje körül fel legyen ásva, amit pedig később akarunk bevetni, azt május hónapban forgassuk meg, hogy vagy a téli fagyoktól, vagy a nyári hőségtől porladjanak szét a göröngyök, és a gyomok gyökerei elpusztuljanak. Nem sokkal előtte kell megtrágyázni: hanem mikor közeleg a vetés ideje, azelőtt öt nappal gyomtalanítsuk a talajt, trágyázzuk meg, és gondosan ássuk fel újra, hogy a föld összekeveredjen a trágyával.
12. A célnak leginkább a szamártrágya felel meg, mivel ez növeli a legkevésbé a gyomot a következő a szarvasmarháé vagy a juhoké, ha már egy évig érett. Azt ami az emberektől származik - ámbár a legjobbnak tartják - nem kell alkalmazni, kivéve csupasz kavicsokon, vagy a gyenge, nagyon laza homokon, amikor nagyobb táperőre van szükség.
13. Azt a talajt, amit tavasszal akarunk bevetni, az ősz elmúltával hagyjuk felszántva heverni, a téli fagyoktól és esőzésektől porladni, ellentétben a nyári hőséggel, a fagy ereje átérleli a földet, és porhanyósabbá teszi. Ezért mikor elmúlik a tél, végre szétszórják a trágyát, s január tizenharmadika körül újra felkapálják a földet és felosztják ágyásokra. Ezeket úgy kell kialakítani, hogy a gyomlálók keze könnyedén beérjen a fele szélességig, nehogy akik a gyomot keresik, kénytelenek legyenek a növényeket letaposni, inkább haladjanak az ösvényeken, és az ágyásokat kétfelől gyomtalanítsák.
14. Bőven esett szó azokról, amelyeket a vetés előtt kell elvégezni. Most azt fogom előadni, mit és mikor kell megmunkálni vagy elvetni, először azokat veszem sorra, amelyeket kétféle időben, ősszel és tavasszal is lehet vetni. Ezek a következő magok: káposzta, saláta, articsóka, mustár, zsázsa, koriander, turbolya, kapor, paszternák, siser és a mák, ezeket vagy szeptember elseje körül, vagy még jobb, március elseje előtt, februárban vetni.
15. Száraz és meleg vidékeken, amilyenek pl. Calabria és Apulia tengerparti területei, január tizenharmadika körül földbe lehet rakni. Másrészről azok a magok, amelyeket csak ősszel kell vetni, ha netalán tengermelléki vagy napos földet lakunk, a következők: fokhagyma, aprófejű hagyma (gyöngyhagyma), afrikai fokhagyma (ulpicum) és a mustár. Vegyük azonban inkább sorra, hogy melyik hónapban mit célszerű vetni.
16. Tehát január elsején rögtön jó elvetni a kerti zsázsát. Február hónapban vagy palántáról, vagy magról a rutát és a spárgát, továbbá a vöröshagyma és a póréhagymamagot, úgyszintén - ha tavasszal és nyáron termést akarsz szíriai gyökér, a répa és a karórépa magját. Ez továbbá a fokhagyma és az afrikai fokhagyma (ulpicum) vetésének utolsó ideje is.
17. Március elseje körül, napos vidéken lehet szétültetni a póréhagymát - ha elég nagy -, március végén pedig a paszternákot. Ezután április elseje körül szintén a póréhagymát és az örvös-gyökeret (inula) és a kései rutapalántát. Úgyszintén el kell vetni az uborkát, a tököt és a kaprot, hogy időben legyen. A cékla vetésére a legmegfelelőbb idő az, amikor a gránátalma virágzik.
18. A póréhagymafejeket május tizenötödike körül lehet gond nélkül átültetni. Ezután, minthogy közeledik a nyár, nem kell semmit sem vetni, kivéve zellermagot - ha öntözöd -, akkor ugyanis jól növekszik nyáron is. Egyébként augusztusban a Vulcanus ünnep táján van a harmadik vetési szezon: ez a legjobb idő a retek vetésére és a répáéra, úgyszintén a karórépa, a siser és feketekáposzta számára.
19. Ezek tehát a vetési időszakok. Most azonban azokról kívánok szólni, amelyek különös gondozást igényelnek, amelyeket mellőzök, az azt jelenti, hogy nincsen velük semmi különös teendő, eltekintve a gyomlálástól. Erről egyszer és mindenkorra annyit kell megjegyezni, hogy gyomok kiirtása minden időben javasolt.
20. Az ulpicumot, amit afrikai hagymának neveznek, a görögök pedig afroskordonnak, mondják, messze nagyobbra nő mint a fokhagyma, kb. október elseje előtt ültetik, előzőleg a fejet gerezdekre szedik szét. Egy hagymafej ugyanis több, összetapadó gerezdből áll, úgy mint a fokhagyma. Miután ezeket szétszedik, bakhátakba kell ültetni, hogy a téli csapadék kevésbé ártson neki.
21. A bakhát hasonló ahhoz a barázdaközhöz, amit a földművesek a szántóföldi vetésnél azért készítenek, hogy elkerüljék a víznek az ottani megállását. Ilyenekből a kertekben kisebbeket kell kialakítani, és annak a tetején, vagyis a gerincén, tenyérnyi távolságra kell rakni a fokhagyma és az afrikai hagymagerezdeket, ugyanis azt is hasonló módon ültetik. A barázdák közötti mélyedések egymástól féllábnyi távolságra legyenek. Ezután amikor a fokhagymagerezdek már három levelet hajtottak, ki kell gyomlálni. Minél gyakrabban teszik meg ezt, annál jobban fognak nőni a hagymafejek. Ezután mielőtt szárba szökkennének, minden zöld levelet meg kell csavarni, ajánlatos továbbá a földre teríteni, hogy a hagymák nagyobbak legyenek.
22. Hideg vidékeken ezek egyikét sem kell ősszel ültetni, mivel a téli időjárás tönkreteszi. Januárban általában már enyhül az idő, ezért hideg területeken legjobb a fokhagymát vagy afrikai hagymát az említett hónap tizenharmadika körül ültetni. Azonban amikor ültetjük, vagy már éretten elraktározzuk a padláson, ügyeljünk rá, hogy azokban az órákban, amikor ültetjük, vagy felszedjük, a hold a horizont alatt álljon. Így elültetve, és így raktározva ugyanis úgy tartják nem lesz nagyon csípős, és a szaga sem annyira erős.
23. Sokan mégis január elseje előtt, decemberben ültetik, a déli órákban, ha az enyhe időjárás, és a föld fekvése lehetővé teszi.
A káposztát akkor kell kiültetni, amikor már hat levele van, úgy, hogy a gyökerét előtte folyékony trágyával be kell kenni, és három tengeri algaszállal körülkötve elültetni. Ez annyit tesz, hogy főzéskor gyorsabban megpuhul, és természetes sziksó nélkül is megtartja zöld színét.
24. Hideg és esős vidékeken ennek legjobb ültetési ideje április tizenharmadika után van, és miután ennek elültetett palántái megerednek - amennyire a kertész munkája megengedi - ha gyakrabban kapálják és trágyázzák, jobban megerősödött és teltebb káposztafejet és hajtást (cyma) hoz. Némelyek ugyanezt a növényt napos helyeken március elseje körül ültetik: de ezek nagyobb része hajtást fejleszt, és később nem hoz téli káposztafejet, mivel már levágták. A legnagyobb káposztafejeket kétszer is átültetheted, ha ezt teszed, azt mondják több és nagyobb szemű magokat hoz.
25. A salátát ugyanannyi levéllel kell kiültetni, mint a káposztát. Napos, tengermelléki helyeken ősszel elültetve a legjobb, ellentétben a mediterrán és hideg vidékekkel: télen nem egyformán jól tenyészik. Azonban ennek a gyökerét is trágyával kell megkenni, bővebben igényel vizet, s így zsengébb lesz e levele.
26. Több salátafajta van viszont, ezek mindegyikét a maga idejében kell vetni: van fekete és bíborszínű közöttük, zöld színű és fodros levelű, mint pl. a Caeciliana. Ezek jól vethetők január hónapban, ellenben a cappadókiai, amelyik halovány, hullámos és sűrű levéllel nő, február hónapban, azt a változatot pedig, amelyik fényes és nagyon fodros levelük - amilyen Baetica tartományban és Gades városában található, - március hónapban jó palántázni.
27. Ismeretes a ciprusi fajta, amelyiknek a színe fehérből vörösbe hajló, sima és nagyon zsenge levelű, kényelmesen ültethető egészen október tizenötödikéig. Napos éghajlatú vidéken, mégis - ezeken a helyeken bőségesen van víz - majdnem egész évben lehet salátát vetni. Azért, hogy később magozzon fel, amikor már valamennyire megnőtt, a közepébe egy kicsi cserepet tesznek, és attól, mintegy súlytól kényszerítve, széjjel fog terülni. Ugyanez az eljárás a cikória esetében is, mivel azonban ez jobban tűri a telet, ezért hideg vidékeken is lehet vetni kora ősszel.
28. Az articsóka palántát jobb az őszi napéjegyenlőség táján ültetni, a magját előnyösebb március elseje körül elvetni, a palántáját november elseje körül ültessük el, és hamuval trágyázzuk meg. A zöldségfélék számára ezt a trágyafajtát tartják a legjobbnak.
29. Ugyanígy a mustár, koriander, fehérmustár, valamint a bazsalikom, ahogyan elvetettük őket, úgy maradnak a helyükön, nincs szükség ezek másféle gondozására, mint a trágyázás és a gyomlálás. Vethető azonban tavasszal is, nemcsak ősszel. A mustárpalánta a tél elején átültetve több hajtást fog hozni tavasszal. A paszternák (panax) mindkét időszakban, könnyű és alaposan megmunkált földbe vethető, nagyon ritkára, hogy jobban növekedjen, a tavaszi vetés azonban mégis jobb.
30. A póréhagymát, ha vágni akarod - a régiek szerint - sűrűbbre kell vetni, és így hagyni, majd miután kihajtott, levágni. Azonban a hosszú gyakorlat rávezetett bennünket arra, hogy jobb ha széjjelrakod, ugyanúgy mint a nagyfejű hagymát, - a távolság négy ujjnyi - és amikor megnőtt, levágod.
31. Abban az esetben viszont, ha nagyfejű hagymát akarsz, arra kell ügyelni, hogy átültetésnél, mielőtt belerakod a földbe, minden apró gyökeret vágj le róla és a szárának a végeit nyirbáld meg, azután kis cserépedényt vagy kagylót tégy mindegyik alá - mintegy lakhelyül - és temesd be, így nagyobbak lesznek a fejek.
32. A fejes póréhagyma művelése pedig az állandó kapálás és trágyázás, nem más a metélőhagymáé sem, csupán annyiban, hogy annyiszor kell öntözni és trágyázni, ahányszor levágtuk. Meleg vidékeken ennek a magját január hónapban, hideg helyeken februárban vetik; hogy nagyobbra nőjön, néhány szem magot ritkaszövésű lenvászonba fognak bele, és így teszik a földbe. Azokon a helyeken, ahol nem áll rendelkezésre víz, a fiatal növényt az őszi napéjegyenlőség körül át kell ültetni, ellenben amelyiknek tudsz nedvességet biztosítani, azt május hónapban ajánlatos átültetni.
33. Zellert szaporíthatsz palántáról, magról szintén, de különösképpen kedveli a vizet, ezért legkedvezőbben forrás mellett vethető. Ha valaki azt szeretné, hogy nagylevelű legyen, ritka szövésű lenvászonba fogjon bele annyi magot, amennyit három ujjal össze tud fogni, és így rakja ágyásokba. Ha valaki inkább azt akarja, hogy fodros legyen a levele, annak a magot mozsárban, fűzfa karóval kell megtörni, héjától megtisztítani, és hasonló módon, lenvászonba rakva a földbe tenni.
34. Ilyen körülményesség nélkül is lehet dús levélzetet elérni, ha miután kihajtott, egy fölötte görgetett hengerrel korlátozod a növekedését. Ennek a vetése legelőnyösebb május tizenötödike után, egészen a nyári napfordulóig, ugyanis kedveli a meleget. A kerti bazsalikomot is általában ezekben a napokban vetik, amelynek a magja miután földbe került, döngölővel vagy hengerrel gondosan letömörítik. Ha ugyanis lazára hagyod rajta a földet, általában tönkremegy.
35. A paszternák, asiser és az örvénygyökér jól tenyésznek mélyen megmunkált, trágyás földben, de a lehető legritkábbra kell vetni ahhoz, hogy nagyobbra nőjön. Az örvénygyökeret három láb távolságra ajánlatos vetni, mivel hatalmas hajtásokat növeszt, és gyökereivel úgy kúszik mint a nád gyökérzete. Nem más ezek művelése sem, csak annyiban, hogy kapával el kell távolítani a gyomokat. Legeredményesebben szeptember első felében, vagy pedig augusztus végén ültethetők.
36. A „fekete káposztát", amit a görögök petrosilionnak neveznek, némelyek pedig szmürnainak, jól megmunkált földbe, magról kell vetni, főként kerítés mellé, mert kedveli az árnyékot. Bármilyen helyen megnő, ha elveted, hacsak gyökerestül ki nem ásod, ha miden második évben hagyod magot hozni, így hosszasan eltart, és művelésként csupán kevés kapálást igényel. Vethető Vulcanus ünnepétől egészen szeptember elsejéig, de lehet január hónapban is.
37. A menta édesvizet igényel, ezért eredménnyel palántázható március hónapban, forrás közelében. Ha netán nincsen mag, lehet menta hajtását szedni, és ezt megfordítva, csúcsával lefelé elültetni, ez a dolog elveszi a vadságát, és visszaadja a szelídebb ízét.
38. Az ősszel magról vetett rutát, március hónapban kell szétültetni napos) helyen, köréje hamut kell halmozni és addig gyomlálni, amíg meg nem erősödik, nehogy a gyomok elnyomják. Kesztyűvel kell gyomlálni azonban, mert ha nem véded a kezed, ártalmas fekélyeket okoz. Ha tudatlanságból mégis puszta kézzel gyomlálod, és kiütés vagy duzzanat keletkezik, azonnal kend be olajjal. A rutabokor éveken át sértetlenül meg
marad, kivéve ha egy asszony, aki éppen menstruál, hozzáér, mert ettől elpusztul.
39. A mézfű, a tengerentúli majoránna és a kakukkfű, ahogyan az előző könyvemben már előadtam, ezeket inkább a méhészeknek, mintsem a kertészeknek kell vetniük. Mi ezeket fűszerként - ugyanis bizonyos ételekhez nagyon alkalmasak - jónak ítéljük a kertekben tartani. Nem kívánnak zsíros, sem pedig trágyás földet, de szeretik a napot, mivel ezek a legsoványabb talajon, általában tengermelléki helyeken, vadon nőnek.
40. Ezeket magról vagy palántáról telepítik a tavaszi napforduló körül. A mézfű estében jobb új palántákat kiültetni. Miután ezeket beleültettük a földbe, hogy hamarabb megeredjenek, szárított mézfű leveleket kell összetörni, és így összezúzva az előző napon, mint használni akarod, vízben meg kell áztatni - ami magába veszi a fű erejét -, és az elültetett palántákat ezzel kell megöntözni, hogy ettől megerősödjenek.
41. Egyébként a majoránna életerősebb, minthogy különösebben gondozni kellene. A március elseje előtt elültetett kerti zsázsát úgy lehet vágni, mint a metélőhagymát, de ritkábban. November elseje után nem kell vágni, mert a fagytól megviselve elpusztul: két esztendőn át mégis meg marad, ha gondosan kapálják és trágyázzák. Számos helyen tíz éven át is megtartja életképességét.
42. A céklát magról kell vetni a gránátalma virágzásakor, és amikor öt levele van nyáron, szét kell ültetni, úgy, mint a káposztát, ha a hely nedves, ha ellenben száraz, akkor ősszel, amikor kezdődnek az esőzések. A turbolyát, a kerti paréjt úgyszintén, amit a görögök andraphaxinnak neveznek, október elseje körül kell földbe rakni, nem a leghidegebb helyen. Ha ugyanis azon a vidéken kemény a tél, akkor február tizenharmadika körül kell vetni, és a helyén hagyni. A mák és kapor esetében ugyanazok a vetési feltételek, mint a turbolyánál és kerti paréjnál.
43. A vetett kerti spárga, amit a népnyelv corrudának (vadspárga) nevez, két évet vesz igénybe. Ezt zsíros, megtrágyázott földbe február tizenharmadika után úgy kell elvetni, hogy amennyi magot három ujjal össze tudsz fogni, azt külön kis fészkekbe tedd le, általában negyven nap után összefonódnak egymással, mintegy egységet alkotnak, az így összekötődött, egybefonódott kis gyökereket a kertészek spongeának nevezik Ezeket huszonnégy hónap múlva ajánlatos napos helyre, jól megöntözött és megtrágyázott földbe átültetni.
44. A sorok egymástól egy láb távolságra legyenek, és nem több, mint háromnegyed láb mélyen, melyre úgy kell rárakni a spárga gyökereket (spongea), hogy földdel könnyedén betakarva hajtsanak. Azonban száraz helyeken a magokat a barázda mélyebb részébe kell belehelyezni úgy, hogy mintegy kis teknőben maradjanak. Ezzel szemben vizenyős helyeken a barázda gerincén kell elhelyezni, nehogy a túlzott nedvesség ártson nekik.
45. Az első évben ezután az így telepített spárgát, miután kihajtott, le kell törni, mert ha alulról akarod felhúzni, a még zsenge és erőtlen gyökerekkel együtt kijön az egész gyökérzet (spongiola). A következő évben nem kell letörni, hanem gyökerestül kitépni. Ha ugyanis nem így teszünk, a hajtások letörése megsérti a gyökérbimbókat, mintegy megvakítja azokat, és nem engedi, hogy a spárga kihajtson. Egyébként azokat a hajtásokat, amelyek ősszel újra jönnek rajta, nem kell leszedni, hanem egy részét meg kell hagyni magnak.
46. Miután felmagzott és kiválogattuk a magokat, a szárakat úgy, ahogy vannak, a saját helyükön le kell égetni, azután a barázdákat felkapálni és gyomtalanítani, majd ezt követően trágyát és hamut szórni rá, hogy egész télen, az esőzésektől átjárva, a nedvesség eljusson a gyökereikhez. Tavasszal mielőtt hajtani kezd, kétfogú irtókapával - ami egyfajta vasszerszám -, mozgassuk meg a talajt, hogy kinőjön a szára, és a fellazított földben vastagabb legyen a gyökér.
47 A retek jól vethető évente kétszer, februárban, amikor tavaszi zöldségeket akarunk, és augusztusban, a Vulcanalia ünnep táján, kései zöldségként. Ezt a vetést kétségtelenül jobbnak tartják. Gondozása abban áll, hogy trágyázott és jól megmunkált földje legyen, és amikor már valamennyit nőtt, földet kell köréje halmozni, mert ha kilátszik, kemény és fás lesz.
48. Az uborka és a tök, ahol bőven van víz, kevesebb gondozást igényel, ugyanis leginkább a nedvesség használ neki. Ha ellenben száraz helyen kell vetni, ahol nem lehet öntözni, február hónapban fél láb mély gödröt kell készíteni. Ezután március tizenharmadika után, a mélység harmad részéig be kell fedni rárakott szalmával, majd megtrágyázott földdel feltölteni a gödör feléig, majd belerakva a magokat, addig öntözni, amíg ki nem hajtanak. Mihelyt kezdenek megerősödni, földet odarakva kell segíteni a növekedésüket egészen addig, amíg a gödör be nem telik. Ilyen művelés mellett egész nyáron, öntözés nélkül elég erősek lesznek, és kellemesebb ízű termést fognak hozni, mint az öntözöttek.
49. Vizes helyeken korán - március elsejénél azonban nem előbb - vessük el, hogy a tavaszi napéjegyenlőség elmúltával ki lehessen ültetni. A magot a tök közepéből kell venni, és a csúcsával lefelé fordítva a földbe tenni, hogy nagyobbra nőjön. Alkalmasak arra, hogy edényként használjuk azokat - mint pl. az alexandriai tököt - miután kiszáradt.
50. Ha ellenben étkezési célra, eladásra termeszted, akkor a tök „nyakából" kell magot venni, és vízszintesen földbe tenni, a termése annál hosszabb és keskenyebb lesz, ez ugyanis drágább. Ügyelni kell azonban rá, hogy arra a helyre, ahová tököt vagy uborkát akarsz vetni, a legkevésbé se lépjen asszony. Ugyanis a zöldellő növények ezeknek a puszta érintésétől is ellankadnak. Ha pedig éppen menstruáció ideje van, akkor már a pillantásuktól is elenyészik a növény.
51. A zsenge uborka nagyon kellemes lesz, ha a magját vetés előtt tejben megáztatod. Némelyek azért, hogy édes legyen, mézes vízzel teszik ugyanezt. Aki korai uborkát akar, a tél elmúltával trágyás földdel megtöltött kosárba vesse el, és mérsékelten öntözze. Amikor kikelnek a magok, langyos és enyhe napokon állítsa ki az épület mellé a szabadba úgy, hogy a széltől védve legyen. Hideg és rossz idő esetén vigye tető alá. Tegye ezt mindaddig, amíg elmúlik a tavaszi napéjegyenlőség. Ezután az egész kosarat mélyítse bele a földbe, így nagyon korán lesz termése.
52. Ha megéri a fáradságot, lehet nagyobb edények alá kerekeket szerelni, hogy könnyebb legyen kivinni és vissza az épületbe. Mindenesetre lehet védeni üveglappal is, hogy mind a hideg, mind a derűs napokon biztosan kapjanak fényt.
53. Ezzel a módszerrel Tiberius császár szinte egész évben uborkához jutott. Én magam viszont azt olvastam, hogy Egyiptomban, a mendesi Bolus ezt egyszerűbb módon tette, aki azt ajánlotta, hogy trágyázott helyen, váltogatva a sorokat, husángfát (ferula) és szederbokrot ültessünk. Majd a napéjegyenlőség elmúltával, kevéssel a föld felett vágjuk le ezeket, és faszeggel lazítsuk meg a husángfa és a szederbokor belsejét, tegyünk bele trágyát, és ebbe dugjuk bele az uborkamagot, így a husáng és a szeder mintegy anyanövényként saját magával együtt táplálni fogja, így elvetve hideg időben is lesz uborkatermésünk. Az uborka második vetésének ideje általában a Quinquatria ünnep idején van.
54. A kapribogyó a legtöbb tartományban vadon terem. Ahol viszont nincsen, ha vetik, száraz helyet igényel. Ezért körül kell venni kicsi árkokkal, amit kövekkel és kavicsokkal vagy pedig karthágói agyaggal kell megtölteni, hogy olyan legyen, mint valami páncél, hogy azt az említett növény hajtásai ne tudják áttörni, ezek befutják az egész kertet, hacsak nem gátolják meg valamiféle akadállyal. Ez nem csupán haszontalan (ezért lehet irtani), hanem ártalmas kórokozót is hordoz, nedvétől ugyanis terméketlenné válik a talaj. Művelés nélkül vagy nagyon kevés műveléssel is megelégszik, ahogyan elhagyott földeken, gondozás nélkül is nő. Mindkét napéjegyenlőség idején vethető.
56. A hagyma inkább gyakran, mintsem mélyen megmunkált földet igényel. Ezért a talajt november elsejétől kell felszántani, hogy a téli fagyok és a hideg porhanyóssá tegyék. Negyven nap elteltével újra kell szántani, és huszonnégy nap után harmadszor, és rögtön meg kell trágyázni. Majd kettős kapával egyenletesen fellazítva, ágyásokba osztani, minden gyökeret kiirtva.
57. Ezt követően február elsején, derűs időben ajánlatos elvetni a magot, ehhez valamennyi borsfű magot is ajánlatos tenni, hogy az is legyen. Zölden ugyanis jó enni, szárítva pedig hasznos ételfűszer. A hagymát gyakrabban kell kapálni, de legalább négyszer vagy még gyakrabban. Ha magot akarsz hagyni belőle, a legnagyobb fejű ascaloni hagymákat - ez a legjobb -, február hónapban ültesd ki négy-ötujjnyi távolságra, és miután hajtani kezdenek, legalább háromszor kapáld meg.
58. Amikor szárat hajtott, kisebb lécrácsokat helyezve közéjük tartsd egyenesen a hagymaszárakat. Hacsak nem teszel oda sűrűn keresztberakott nádszálakat, a szél elfekteti, és az összes mag kiszóródik belőle. Nem kell hamarabb leszedni, mint érni kezd, és a magok fekete színűek nem lesznek. Ne hagyjuk azonban kiszáradni, vagy hogy a mag kihulljon, hanem ép szárral szedjük le, és a napon szikkasszuk meg.
59. A karórépa és a fehérrépa két időszakban vethető, művelése azonos a retekével. Mégis jobb az augusztusi vetés. Ezekből négy sextarius mag szükséges egy iugerum földre, a szíriai gyökérből ezen a mértéken felül egy heminánál valamivel több mag kell.
60. Aki ezt nyáron veti, vigyázzon rá, nehogy a szárazság miatt a földi bolha a még zsenge, növekvő leveleket leegye. Ez úgy kerülhető el, hogy a kéményben található port, vagy a tűzhely tetején lévő kormot össze kell gyűjteni, ezután a vetés előtt összekeverni a maggal, vízzel meghinteni, és állni hagyni egy éjszaka, hogy a nedvességet beszívja. Majd így megáztatva másnap jól el lehet vetni.
61. A régi írók, mint pl. Démocritos, azt tanácsolják, hogy minden magot egy gyógyfű levével, amit sedumnak34neveznek, kell kezelni, ugyanezt használják a kártevők elleni védekezésül, ennek hatékonyságáról magam is meggyőződtem. Gyakrabban alkalmazzák a port és a kormot, mivel a szóban forgó növény nem áll bőven rendelkezésre, a növények épségét ezekkel eléggé eredményesen lehet óvni.
62. A fehérrépa magjáról Hyginus azt ajánlja, hogy cséplés után, amikor a polyva még a szérűn van, kell elszórni, mivel így nagyobbak lesznek a fejek, ugyanis a talaj keménysége miatt nem tudják a gyökereiket mélyen a földbe engedni. Én ezt gyakran kipróbáltam, jobbnak tartom ezt, úgyszintén a retket és a karórépát is alaposan megmunkált földbe kell vetni. A vallásos érzületű emberek máig megőrizték azt a régi szokást, miszerint könyörögnek vetéskor azért, hogy teremjen mind nekik, mind pedig a szomszédjaiknak.
63. Hideg vidékeken, ahol félő, hogy a téli fagyok tönkreteszik az őszi vetést, nádból alacsony állványzatot készítenek, föléje vesszőt és szalmaköteget helyeznek, így védve a magot a fagyoktól. Ahol viszont napos a vidék, az esők után káros élőlények lepik meg a növényt, ezeket mi hernyóknak (eruca) mondjuk, a görögök pedig kampainak nevezik, ezeket vagy kézzel kell leszedni, vagy pedig a kora reggeli időben meg kell rázni a zöldségbokrok szárait. Így ugyanis - amíg az éjszakai hidegtől dermedtek - ha leesnek, nem mennek fel többé a növényre.
64. Felesleges ezt tenni, ha a magot vetés előtt - ahogyan mondtam - a sedum nevű növény levével megáztattuk. Miután így megkezeltük, nem tesz bennük kárt a hernyó. Démocritos azonban az Antipathón című művében azt állítja, hogy elpusztítja ezeket az élőlényeket, ha egy éppen menstruáló asszony kibontott hajjal, mezítláb, háromszor körbejár minden egyes ágyást, így ugyanis minden hernyó lehullik és elpusztul.
65. Ennyit gondoltam elmondani a kertművelésről és a felügyelő kötelességeiről, akire vonatkozóan a bevezetőben azt javasoltam, hogy jártasnak és képzettnek kell lennie valamennyi mezőgazdasági munkában, mivel azonban mégis előfordul, hogy az emlékezetünk cserbenhagy bennünket olyan dolgokban, amit tanultunk, ezeket az ismereteket könyvekből gyakran ajánlatos felfrissíteni. Ezért idecsatoltam valamennyi könyvemnek a tartalomjegyzékét, hogyha szükség van rá, könnyen meg lehessen találni, mit melyikben kell keresni, és mit hogyan kell végezni.
Fordította: Hoffmann Zsuzsanna