A királyság korszakában a deditio a cliensé (régebbi kifejezéssel cluens) válás egyik módjaként jelentkezik. E módon jött létre a Romu- lusnak tulajdonított törvény és a XII táblás törvény által szabályozott patronus - clies viszony legkorábbi formája. A cliensek idegenként (peregrinusként) a római nemzetségek tagjainak alárendeltjei voltak, amire a patronussal szembeni különböző kötelezettségük utal (kötelesek voltak kiváltani patronusukat a rabságból, segíteni, ha bajba jutott, bizonyos munkálatokat elvégezni stb.)
A patronus viszont mindezt a cliensének nyújtott védelmével és kisegítésével viszonozta. Ez a viszony nem jogszabályokon, hanem szokási, erkölcsi és vallási normákon, a kölcsönös bizalmon fidesen alapult. A cliens patronusa hitére, bizalmába (fides) adta át magát: in fide esse, in fidem se dedere, in fidem accipere, A patronus erkölcsi kötelezettsége olyannyira szigorú volt, hogy a mos maiorumon (a régiek szokásán) alapuló szabály szerint, azt a patronust aki kliensének érdekeit kijátszotta volna sacer esto (halál) büntetéssel sújtották.

Idővel azok a cliensek, kik tartósan Rómában tartózkodtak beleolvadtak a plebejusok rétegébe. Így e viszony az idegenek (peregrinusok) Róma általi asszimilációjának legrégebbi módjaként jelentkezik. A cliensek a különböző összetételű és apatriciusok alárendeltjeként jelentkező plebejusi rétegbe olvadtak be, amely idővel (i. e. V századtól i. e. III század végéig terjedő időszakban) politikai öntudatot szerezve, szervezetten fog majd harcolni teljes jogú polgárságának elnyeréséért.

Livius szerint, a királyság korszakában a deditio még egy értelemben jelentkezett, mégpedig, stipulatio formájában létrehozott szerződésként, amellyel az idegen nép egészében adta át magát Rómának. A szerződést kérdés felelet formájában kötötték meg. Livius a Sabinusok deditiojáról a következőképpen értesít: “A király kérdezte: ti vagytok-e Conlatino népének küldöttei és szóvivői kiket azért küldtek, hogy átadjátok magatokat és Conlatino népét? - mi vagyunk. - Conlatino népe vajon saját ura-e? - az - átadjátok e ti és Conlatino népe hatalmam alá és a római nép hatalma alá városotokat, mezőiteket, vizeiteket, mezsgyéiteket, szentélyeiteket, szerszámaitok, minden emberi és isteni dogotokat? - átadjuk - én pedig elfogadom.”

Livius szerint ilyen volt az a formula amely alapján lezajlott egy nép feltétel nélküli átadatása (deditio), amely ebben az esetben, habár harcok előzték meg, önkéntes volt - deditio in fidem. A Sabinusok Róma régi szövetségesei voltak, ez a szövetség azonban nem volt ellentétmentes, így gyakran hadakoztak, míg végül, nem került sor Tarquinius Priscus idejében a Sabinusok önkéntes meghódolására.