logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Lex Viaria

A lex agrariával szoros összefüggésben áll Gracchus úttörvénye, amelyről kétséges, hogy egy külön önálló törvény volt-e vagy pedig a földtörvénynek csupán egyik kiegészítő része. Abból, hogy később is elfogadtak önállóan álló lex viaria-t és hogy forrásaink külön megemlékeznek róla, arra kell következtetnünk, hogy különálló törvény volt.
Az eddig épített állami utaknak elsősorban katonai célja volt, összekötötte a hadászatilag fontos pontokat. A szerteszét elhelyezett coloniákkal együtt ezek a nagyszerű hadiutak az Ókor hadászata szempontjából Itáliának az erős vár jellegét adták. Ezeket a főútvonalakat állandóan karbantartották, de éppúgy, mint manapság a kitűnő első osztályú autóutak és országutak, csak a fontosabb katonai és kereskedelmi központokat kötötték össze Rómával, a vidék legnagyobb részének csak rosszabb községi útja volt, amely az áruszállítást nagyobb távolságokra megakadályozta, vagy késleltette.

Az útépítést és karbantartást a senatus ellenőrzése mellett főleg a censorok irányították, római minta szerint valószínűleg bérleti szerződéses vállalkozók útján. Gracchus felismerte ezeknek a vidéki és összekötő utaknak nagy jelentőségét, főleg az itáliai mezőgazdálkodás szempontjából. A lex Sempronia viaria nem vette ki a censorok kezéből az útigazgatást, csak az útépítés és tatarozás hatályosabbá tétele céljából megbízást adott Gaiusnak ugyanezen feladatkörre. Hogy ez így volt, bizonyítja, hogy a senatus ebben az évben útépítésre megbízást ad T. Quinctius Flamininusnak, ez év consulának is.
Gracchus nagy szakértelemmel, tőle szokott fáradhatatlansággal járt el itt is. Az utak mentén földterületeket hasított és osztott ki s a telepest kötelezte, hogy ennek ellenében a ráeső útszakaszt tartsa rendben. Ez a munkássága kiegészítő része volt földosztó munkásságának. A földosztó bizottságnak bizonyára nagyszámú szakember és munkás állott rendelkezésére.

Gracchus maga személyesen irányította a munkálatokat, melyek nevének emlékezetét hosszú időre megörökítették az általa létrehozott vidéki utaknál. Az utak építése, hidak verése, az útvonalak rendezése sok munkaerőt igényelt s ez bizonyára csökkentette a munkanélküliséget. Gracchus lex viariá-jának ezért messzire ható gazdasági következményei lehettek, amit természetesen forrásaink hallgatása miatt nem ismerünk (limites Gracchani).
Ez a nagyszabású gyakorlati tevékenység, melyet nagyarányú államférfiúi tevékenysége mellett folytatott, erősen Caesarra, az Ókor ezen soha ki nem fáradó zsenijére emlékeztetnek.



Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)