logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Gracchus akcióba lépése, javaslatainak időrendje

Forrásaink, mint ahogy ezt már az előző fejezetben láttuk, rendszerint akkor hagynak cserben, mikor a korszak egy-egy kiemelkedőbb eseményéhez érkezünk el. C. Gracchus javaslatainak időrendi sorrendje feltétlen bizonyossággal meg nem állapítható. Ha nem volna olyan szembeszökő a logikai kapcsolat a törvényhozás egyes fázisai között, e hatalmas reformalkotásról csak törmeléket tudnánk nyújtani.
Nem állapítható meg az sem, hogy a javaslatok milyen formában nyújtattak be, ezért Lange azon beállítása, hogy C. Gracchus javaslatait egyszerre nyújtotta volna be, puszta feltevés marad, sőt figyelemmel a városi plebsnek a lex socii-val szemben tanúsított ellenséges magatartására és a tribunnak a lovagrenddel szándékolt megegyezésére, ily promulgáció valószínűtlennek látszik.
A chronologiai sorrendre nézve egyedüli támaszték Appianus azon adata, hogy C. Gracchusnak első tribuni évében csak egy fontos törvényt sikerült keresztülvinnie és pedig a lex frumentariát, a gabonatörvényt. Ebből azonban nem következik, hogy a gabonatörvényt ne előzhette volna meg más tótvény. Ellenkezőleg a hivataltól való megfosztásra vonatkozó és a politikai bűncselekmények elbírálásáról szóló törvények, már Előkészítő jellegüknél fogva is meg kellett, hogy előzzék a lex frumentariát.


Törvény a hivataltól való megfosztásról.

Még 124. év decemberében, tehát tribunsága elején azt is javasolta, hogy az a tisztviselő, akit a népgyűlés hivatalától megfosztott, más hivatalokra ne legyen megválasztható. A nép szuverenitás elvének napján ki akarta törvényileg mondatni, hogy a nép korlátlan felségjogánál fogva a nép ügyét eláruló magisztrátust hivatalából leteheti. A nemesség bátyja tettét mindig törvénytelennek és erőszakosnak minősítette és most Gaius ezt a hatalmas propagációs eszközt akarta kiragadni ellenfelei kezéből.
Ahhoz kétség nem fér, hogy bár a javaslat éle személy szerint M. Octavius ellen irányult, C. Gracchust e javaslatnál nem csak az a cél vezette, hogy az optimatáknak ezt a meggyőződéses eszközét tönkretegye, hanem bátyját akarta elsősorban a legteljesebb mértékben rehabilitálnia a nép mindenhatóságinak a tanát tételes törvénnyel akarta alátámasztani. Túlzás tehát azt állítani, hogy C. Gracchust e javaslat benyujtásánál csak bátyja megbosszulása vezette.

Hogy a javaslatnak inkább manifesztációs jellege volt, kitűnik abból, hogy C. Gracchus miután a contiókon megtárgyalták, csakhamar—elejtette javaslatát azzal az indokolással, hogy anyja Cornelia könyörgött nála Octavius érdekében s meg győzte arról, hogy Octaviust bátyjával szemben nem az ellenséges szándék, hanem a tiszta meggyőződés vezette s hogy hozzá hasonló férfiakra az állam kormányzásánál szükség van.
A második javaslat, melyet lex Sempronia de provocatione név alatt később is alkalmaztak. Jelentőségénél fogva már jóval nagyobb hatású volt, úgy általános politikai vonatkozásában, mint részletes rendelkezései miatt is. E javaslattal C. Gracchus végeredményesen eltörölte a halálbüntetést, illetve a legszűkebb határok közé szorította. A magistratusoknak már a köztársaság kezdete óta, kivévé a hadiállapotot, nem volt joguk halálos ítéletet hozni.

Gracchus után ez a hadijog is korlátoztatott. A közönséges bűncselekményekben (gyilkosság, méregkeverés stb.) nem a néptörvényszékek, hanem a rendes bíróságok ítélkeznek, melyeknek feltétele ellen fellebbezésnek helye nincs s az ítélet alól az elítélt csak a polgárjogáról való lemondásával és önkéntes száműzetésbe való menésével vonhatja ki magát.
A polgári peres eljárásoknál eddig sem lehetett halálos ítéletet hozni, hanem csak a számkivetést lehetett mint főbüntetést kimondani, mely esetben azonban az elítélt vagyonát megtartotta. A lex Sempronia de provocatione kimondja, hogy a bíróság csak a törvény keretei között hozhat ítéletet és az a magistratus, aki a néptől nyert külön felhatalmazás és ítélethozatal nélkül polgárt megöl, száműzessék.


A javaslat háttere


A törvény továbbfejleszti a leges Porciaet és lex Valeriát, i amelyek az állampolgári jogok alaptörvényei voltak. Hogy a rómaiak szabadságjogaikra milyen nagy súlyt helyeztek, bizonyítja az a körülmény, hogy a lex Valeria a köztársaság mondai őskorában keletkezett s a leges Porciae ezt az alaptörvényt csupán csak tovább részletezte. Ezen alaptörvények szerint a magistratusnak sem halál, sem pedig testi büntetések kiszabására nem volt joga. A kérdés további részletezése egyébként a római büntetőjog feladata; annak elbírálása azonban, hogy a kérdésnek melyek voltak a politikai vonatkozásai, a következőkben kitérünk.
Az évszázados osztályharcok korában és a nemesi uralomfénykorában ezek a törvények biztosítják egyedül, hogy a kormányzat hatalmával nem él vissza. Könnyű lett volna mint minden újítót, államellenes izgatóként perbe fogni és az útból erőszakosan eltávolítani. Ennek dacára a kormányzatnak a múltban mégis csak volt módja arra, hogy ez alól a törvényes megkötöttség alól felmentvényt kapjon, a kivételes hatalom alapján, melyet az államellenes bűncselekmények üldözésére alkalmaztak.

A harctéren a katonai imperium korlátlan volt s ennek leghathatósabb formája, a dictatura ugyanazon hadijogokat alkalmazta a főváros területén is, ha ennek szükségessége mutatkozott. Igaz ugyan, hogy a dictatura, ha tételes törvény alapján nem is szüntettetett meg, de kiment a gyakorlatból. A kormányzat kivételes hatalma azonban bizonyos államellenes mozgalmak elfojtására, a bűntettesek halállal való büntetésére továbbra is fennmaradt. A szövetségesekkel és alárendeltekkel szemben ennek az imperiumnak a gyakorlása nem volt néphatározathoz kötve, az eljáró szerveknek a kiküldetése felett a senatus döntött.
A polgárságot illetően a kivételes hatalom csak akkor volt alkalmazható, ha a helyzet az állam létét fenyegette és gyors közbelépésre volt szükség, tehát kivételes állapotok alkalmával. A senatus a magistratusokat felruházta ezzel a lényegében dictatori hatalom jogkörét kitevő kivételes hatalommal.

Sallustius egyik kifejezéséből arra lehet következtetni, hogy a senatusnak ez a jogköre csupán csak jogszokáson alapult és hogy annak a lex Valeria, leges Porciae és a lex Semproniával szemben is felfüggesztő ereje volt.
A senatus ezt a felhatalmazást mindazokban az esetekben. megadhatta, amikor arra optimata pártszempontból szükség volt. Így minősítette Ti. Gracchust és reformmozgalmát is államellenesnek azzal a hamis fikcióval, hogy ,a tribun az egyeduralomra tör. Tulajdonképpen ez a senatusnak, mint kifejezetten politikai testületnek, bírói jogkörbe való beavatkozása volt és túlnyomórészt visszaélésekre vezetett.

Magától értetődő tehát, hogy C. Gracchus, mint a demokrácia vezére nemcsak bátyjának rehabilitálására törekedett akkor, amidőn javaslatát beadta, hanem meg akarta szüntetni azt a politikai abusust is, hogy a senatus kivételes állapotot hirdethessen ki. Ki volt téve annak, hogy a saját cselekedeteibe is államellenes tendenciát magyaráznak bele. Ezért minden erejével azon volt, hogy a senatus ezen jogkörét megszüntesse. Javaslata, valószínűleg a régebbi törvényekben lefektetett alapelveket részletezte nagyobb pontossággal és határolta el az abban kifejezésre jutó alapgondolatot.
Így kifejezetten megtiltotta, hogy a nép jóváhagyása nélkül főbüntetést szabjanak ki. C. Gracchust politikai éleslátása nem csalta meg; ezt igazolják a következő évtizedek. A nemesség ezen törvényt semmibe sem véve, halálba üldözte a törvényhozót s 60 évvel később a bakó kezére juttatta Catilina társait is.

A javaslat valószínűleg záradékilag visszaható erővel ruháztatott fel s emellett az elvi jellege mellett, bizonyos mértékben személyes háttere is volt, mert a 132. év consulai ellen is alkalmazhatták, akik tudvalevőleg Ti. Gracchus hívei ellen eljárva, halálos ítéleteket is hoztak. Az egyik akkori consul, P. Rupilius, ki különben is nem volt érdekelt fél, mert akkoriban Siciliában hadakozott, közben meghalt, így a javaslat következményeit egyedül csak kollegája, P. Popillius Laenas érezhette meg. Gracchus a törvényt érvényesíteni akarta; a volt consult tette felelőssé az egész arisztokráciáért, amely bátyját és ennek híveit olyan kegyetlenül és törvényellenesen meggyilkoltatta.


A javaslat megszavazása és következményei

G. racchus fellépése eredménnyel járt, bár a tribusok csak 18:17 arányban fogadták el a javaslatot. Gracchus a nemességen kétségtelen győzelmet aratott. P. Popillius előrelátva a hozandó ítéletet, önként hagyta el Itáliát és száműzetésbe ment. Az a körülmény azonban, hogy ezen javaslat csupán kis többséggel vált törvénnyé, a tribunt óvatosságra intette.
A szavazás arra mutatott, hogy igen kis többsége van s hogy a városi plebs és a vidéki lakosság egy része a nemesség pártján áll. Ez óvatosságra intette Gracchust. Ezért, hogy a többi javaslatait keresztülvihesse, először azokat nyújtotta be, amelyeknél számíthatott arra, hogy a fővárosi lakosság részéről kedvező fogadtatásra találnak.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)