Sardiniából való visszatérése után C. Sempronius Gracchus, Tiberius 9 évvel fiatalabb öccse lett a reformmozgalom elismert vezére. Tiberius politikai célkitűzései csak részben valósultak meg, nagy vezéreszméjét, hogy az itáliai földbirtokos osztályt egy korábbi átgondolt és energikusan végrehajtott, de mérsékelt szellemű földreform útján kell regenerálni, a senatusi túlzók energikus kisebbsége és a vele rokonszenvező nemesség határozatlansága elbuktatta. A nemesség azonban ezt a véres győzelmét nem tudta kiaknázni.
Azok a főurak, akik Gracchus halála után az agrárreformer mozgalom irányítását átvették, a kompromisszumok emberei voltak s nagy befolyásukkal és kiváló taktikai érzékükkel oly ügyesen tudták keverni a politikai kártyákat, hogy legyőzöttekből újból győzők lettek. 131-ben, amidőn Crassus consul, Carbo pedig tribun volt, a gracchusi mozgalom újból a legkedvezőbben állott. Ezt játszotta el Crassus nagyravágyásával, amidőn hadakozni ment s átadta a vezetést a szélsőséges elemeknek. A reformer mozgalom közben gyökeréig megváltozott. Hol voltak már akkor Ti. Gracchus nyílt és becsületes idealizmusától?

Ti. Gracchus nem tudta azt, hogy a földkérdés felvetésével és a társadalmi osztályellentétek felszításával tulajdonképpen. az államalkotmány és a fennálló gazdasági és társadalmi formák ellen indít harcot. A római élet sajátosan erős tradicionalizmusa mellett a nemesség uralma, a senatorialis rendszer és a köztársasági államforma elképzelhetetlen volt egymás nélkül. Épen ezért az, aki megbuktatja a római arisztokrácia uralmát, megdönti egyben a római köztársaságot is.
Ti. Gracchus minden görögös műveltsége dacára nem tudhatta áttekinteni az állampolitika egész területét. Ő csak közelfekvő jelenségcsoportokat észlelhetett. Ilyen volt a plebs rustica elpusztulása, a vidék elnéptelenedése, a fővárosi proletáriátus nyomora, a római legiók harci szellemének és értékének a csökkenése, rabszolga-gazdálkodás a nagybirtokokon, rabszolgalázadások, mint ennek a nagy társadalmi osztálynak a megmozdulásai, végül az állam és a gazdasági élet élén egy korrupt és romlott arisztokrácia.
Mindenki tudta, hogy a plebs rustica és a szövetséges földművelő osztály adja a legióknak az újoncokat. Ti. Gracchus mint agrárreformer a kormányzatot tette felelőssé azért, hogy a senatus régi agrárpolitikáját cserbenhagyta s az itáliai mezőgazdaság nagy, végzetes kárára merkantil politikát folytat.

Ti. Gracchus földreformja az itáliai demokrácia alapgondolatává vált. A tömegek benne az elnyomottak képviselőjét és egy nagy társadalmi szabadságharc apostolát látták. Meggyilkolása tehát a történeti szükségszerűség által létrehozott reformer-mozgalmat nem szüntette meg, mert az eszme továbbélt és hódított.
A gracchusi mozgalomból egy népi-demokratikus mozgalom fejlődött ki. Utána Crassus és App. Claudius kompromisszumos politikája és Carbo szélsőséges demagógiája új eszméket termelni nem tudott. A nagy népi mozgalomnak Tiberius után csak egy, arra hivatott vezére lehetett, ez pedig senki más, mint öccse, C. Gracchus. A fiatalabbik testvér ott vett át a mozgalom vezetését, ahol bátyja abbahagyta. C. Gracchus állott legközelebb a nagy forradalmárhoz, ehhez a szelíd és mégis akkora elszántsággal küzdeni tudó idealistához.