logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Kísérletek a parasztság megmentésére 133 előtt

A kisbirtokosok megmentését célozták a colonia-alapítások, illetve a föld-műveseket védő törvények. A telepítési tevékenység Róma egész történetén végigvonul. A meghódított területek stratégiailag fontos pontjain azonnal coloniát alapítottak védelmi célzattal, ezek mintegy előbástyaként funkcionáltak. Kr. e. 202-ig ilyen telepeket kizárólag a tengerparton létesítettek, mindkét oldalon. Ezek lélekszáma először 300 fő, később több; ez eredetileg hadiszolgálatnak minősült.
A Latiumon kívüli területek védelmére Róma latin népeket küldött ki, ezek nagyobb lélekszámú telepek voltak. A telepítést az állam indította és vezette, s mindig törvénnyel történt. A telepítési jog a népgyűlésé, ahol a consul vagy a néptribunus tett javaslatot, a senatus előzetes jóváhagyásával (ez volt a gyakorlat a Gracchusok fellépéséig). A telepeseket önkéntes jelentkezés vagy toborzás útján gyűjtötték össze egy bizottság irányításával.

A telepek nagysága, illetve az ottani parcelláké változó. Ennek pontos felmérését az agrimensorok (földmérők) végezték. Csak a művelt részeket osztották fel, mégpedig sorsolással (katonai jellegű bevonulás, vallásos szertartások melletti felavatás, sorsolás, átírások következtek). Az itt kiosztott parcellák a telepes teljes jogú tulajdonává váltak. A telepítés különösen élénk a 2. század elején.
197-177 között például 18 római és 5 latin jogú colonia létesült. Erre az időre esik a senatus nagyarányú földosztó tevékenysége is (az egyéni földosztás a telepítéshez hasonló módon zajlott), így például Scipio Africanusnak, Karthágó legyőzőjének minden katonája földet kapott. 173-ban a Pó völgyében került sor földosztásra, ahol elsősorban római polgárok jutottak földhöz.
Telepítések főként Észak- és Dél-Itáliában, Campaniában és Eturia déli részén történtek. A Licinius-Sextus-féle törvény arra is kitér, hogy a birtokos köteles bizonyos számú szabad embert tartani munkafelügyelőnek, továbbá, hogy a közlegelőkön 100 nagy és 500 aprómarhánál többet nem tarthat. A birtokosok vajmi keveset törődtek a törvénnyel - ha hinni lehet a híradásoknak, maga a törvény megalkotója is 1000 iugerumoz bérelt a fiával.

Kr. e. 232-ben Gallia egy részén, Picenumban Flaminius néptribunus tett kísérletet földosztásra, de eredménytelenül. Történtek kísérletek a földosztásra az előkelők részéről is, így például Laelius, Scipio Aemilianus barátja 140-ben előterjesztett egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy az okkupáit földek egy részét osszák fel a nincstelenek között. Javaslata azonban a nagybirtokosok ellenállásán megbukott, illetve visszavonta, amit a Sapiens (Bölcs) melléknévvel honoráltak neki.


Forrás: Hoffmann Zsuzsanna - Földtulajdon az ókori Rómában