logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Földbirtokviszonyok a korai köztársaság korában

Róma történetének kezdetén városállam, melynek népessége zömében föld-műveléssel foglalkozik. A római jogtörténet szerint az ingatlan magántulajdont a földközösségi tulajdon előzte meg. A hagyomány Romulusnak tulajdonítja a földmagántulajdon bevezetését, aki minden polgárnak két-két iugerum (0,5 ha) földet adott magántulajdonként (heredium).
Ugyancsak a föld magántulajdona szolgált alapul Róma legrégibb alkotmányának is. Ezt az alkotmányt a hagyomány a hét király egyikének, Servius Tulliusnak tulajdonítja, ő volt az, aki a lakosságot a földtulajdon alapján öt vagyoni osztályba sorolta.
Az első osztálynak legalább húsz iugerum (5 ha) földje kellett, hogy legyen. A serviusi besorolás határozta meg katonai kötelezettségeket is, vagyis minden polgár vagyoni helyzetének megfelelő fegyvernemben katonáskodott, fegyverzetét ki-ki maga volt köteles kiállítani. A földtulajdon birtoklása Rómában tehát jog és egyben kötelezettség is. Nincstelenek nem katonáskodhattak. A római polgár (civis) mint földműves (arator) és mint katona (miles) is meg kellett, hogy feleljen az elvárásoknak.

A háborúkban megszerzett földterületek egyenlőtlen elosztása érzékenyen érintette a parasztságot. Az agráregyensúly felborulásának a döntő oka azonban a homályos eredetű foglalási jog, a ius occupationis. Rómában eredendően kétféle földtulajdont különböztettek meg: 1. magántulajdonban lévő föld (ager privatus); 2. közföld (ager publicus).

A közföldek tulajdonosa a populus Romanus, illetve az állam, így ezek a földek a közjog védelme alatt álltak. Az volt az általános gyakorlat, hogy a rómaiak a meghódított itáliai területeken a földek kétharmadát meghatározott feltételek mellett meghagyták a legyőzőiteknek, egyharmadát pedig közfölddé nyilvánították. Az így állami tulajdonná lett földekhez hozzácsatolták még a gazdátlanná vált területeket, illetve a végrendeletileg az államnak juttatott parcellákat is.
Az ager publicus művelt és nem művelt részekből állt, hasznosítása többféle lehetett, kiosztották egyeseknek, vagy telepes csoportoknak (colonia), illetve eladták, vagy bérbe adták. A bérelt parcellák árverés útján leltek gazdára, és továbbra is állami tulajdonban maradtak, a kiosztott vagy eladott földek ellenben magántulajdonná váltak. A nem művelt részeken lehettek erdők, közlegelők, ill. ezekből hasítottak ki parcellákat a szentélyek részére. A megmaradt területekből foglalás útján lehetett részesedni. Ennek lényege, hogy a jelentkező bizonyos évi adó fejében (egy tized, ültetvények esetében egy ötöd) akkora területet vehetett művelés alá visszavonásig, amennyit bírt.

Az állam megmaradt tulajdonosnak, a földet csupán birtokba adta a foglalónak, a tulajdonosi jogát a tulajdonos (elvben!) bármikor érvényesíthette. Az idők folyamán azonban a foglalások egyre inkább elveszítették eredeti jellegüket, és mindinkább közeledtek a teljes jogú tulajdonhoz. Ennek egyik oka a foglalási jog védelme lehetett, másik, hogy ezeken a földeken az állam tulajdonjoga formális, főként a gazdag patríciusok ellenében alig realizálható volt. A nagybirtokosok gyakorlatilag ezeket a területeket beolvasztották a magánbirtokba, eladták, pénzkölcsönökkel terhelték meg, elzálogosították, hozományba adták stb.
A számos visszaélés teljes tulajdonjogi káoszt eredményezett. Ez a zűrzavar minden olyan esetben nyilvánvalóvá vált, valahányszor az okkupáit földek felosztását célzó törvényjavaslatot fogadtak el. Ez a gyakorlat eredményezte a nagybirtok kialakulását. A nagybirtokosok egyre több földet foglaltak, és az állam tulajdonosi jogát velük szemben még akkor sem tudta érvényesíteni, ha az adót sem fizették ki.
A hannibáli háborúk után (Kr. u, 2. sz.) egyre dinamikusabban fejlődött a nagybirtok. Közismert tény a történetíró Livius közlése, aki arról tudósít, hogy a római lovagok milyen erőszakosan követelték vissza Kr. u. 200-ban az államnak adott kölcsöneiket, hogy élhessenek a kedvező fölvásárlási lehetőséggel.



Forrás: Hoffmann Zsuzsanna - Földtulajdon az ókori Rómában