logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Birtokviszonyok a császárkorban

A gazdasági élet alapja továbbra is a földművelés maradt.34 Jelentősen kiterjesztették a termőterületeket, Észak-Afrika, Gallia, Britannia és Germánia egyes részeire. A 2. században a birtokállomány zöme nagybirtok volt, amely főleg rabszolgamunkára épült, azonban ezt a formát már kezdte kiszorítani a colonus-rendszer.
A 2. században már érezhető a provinciák gazdasági emelkedése, amely hátrányosan hatott vissza Itáliára. A fejlődés elsősorban területi terjeszkedésben látszik. A rabszolgamunka jelentőségének csökkenésével válságba került a nagybirtokrendszer. Ez a változás arra kényszeríti a nagybirtokot (főként a provinciákban), hogy átálljon a colonus-rendszerre.

A colonus a földet 5-6 évre bérelte, a termés egyharmada-egyötöde fejében. Ezenfelül évenként 6-12 napi munkaszolgálattal is tartozott. A colonusok szolgáltatásait a conductor ellenőrizte, egyben ő volt a birtok kezelője is. Ez a változás a császári birtokokon kezdődött el, és innen terjedt át a magánbirtokokra is.
A 3. században tovább folytatódott a rabszolgamunka hanyatlása, a helyzetet súlyosbította az anarchia és a katonacsászárok uralkodása. A szabad termelő lakosság függő helyzetbe került. Diocletianus adórendszere a szabad költözködést is korlátozta. Constantinus egyes tartományokban megtiltotta a szabad költözködést, amit utódai az egész birodalomra kiterjesztettek.
Az elhagyott földeket kényszerbérlet formájában a szomszédos birtokosokkal műveltették bizonyos adófizetési kötelezettség mellett. Ebben a válságos helyzetben a szabad földművesek számára megoldásnak tűnt, hogy egy-egy nagybirtokos védelméhez folyamodjanak, ez a patrocinium. Ellenszolgáltatásként átengedték birtokuk tulajdonjogát, vagy a termés bizonyos hányadát.

A római köztársaság korából kb. 40 földtörvényjavaslatról tudunk, köztük mindössze 1-2 olyan van, amit consul terjesztett be. Ez a tény jól illusztrálja azt az érdektelenséget, amellyel a senatus viseltetett a parasztság helyzete iránt. Ezek a javaslatok mindig az elé a testület elé kerültek, ahol legkönnyebben lehetett azokat agitációs célokra felhasználni.
A helyzet a császárkorban még kilátástalanabb, amikor a szabadföldművelők gazdasági függőségéhez különböző mértékben személyi függés is társult (colonatus, patrocinium). Ezzel egyre inkább közeledtek a középkori parasztság feudális függéséhez.



Forrás: Hoffmann Zsuzsanna - Földtulajdon az ókori Rómában