logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Agrárviszonyok a köztársaságkor második felében

A Földközi-tenger keleti és nyugati medencéjének meghódítása nyomán bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások jelentősen kihatottak a római parasztságra is. A birodalom területe több mint tízszeresére nőtt, töménytelen hadizsákmány, kincs és rabszolga özönlött be Itáliába. Az állam vezetése átment a senatorok kezébe, továbbá jelentős volt a pénzarisztokrácia térnyerése a földművesek rovására. A születési arisztokrácia helyét a nobilitas vette át. A lovagok egyértelműen a pénzügyek felé fordultak, míg a senatori arisztokráciának ezt törvény tiltotta, így ők tőkéjüket továbbra is földbirtokba fektették.
Az említett változások eredményeként növekedett a nagybirtok és ezzel együtt a földjüket vesztett parasztok száma is. A nagybirtok részben felvásárolta a tönkrement kisbirtokokat, másrészt okkupálta a közföldeket. Az állami földek a senatori arisztokrácia kezén voltak. A legjobb földeket, Róma szűkebb körzetét, Latiumot, a maguk és híveik számára tartották fenn, a telepeseket távolabbra küldték. Ezt bizonyítja például, hogy Kr. e. 218 és 169 között kizárólag észak- és dél-itáliai coloniákat hoztak létre. A Rómától számított 70-100 km-es körzetet a nagybirtok uralta, de ezek a földek nem mindig egy tagban voltak. Crassusnak, a köztársaságkor egyik leggazdagabb emberének a földbirtokát 25 ezer iugemmra (250 km2) becsülik.

A nagybirtokok sok kisebb birtokot kiszorítottak és tönkretettek, azonban a legveszedelmesebbnek a csillapíthatatlan földéhség bizonyult. A gátlástalan földfoglalás tette szükségessé a törvényi szabályozást, így elsőként a Licinius-Sextius-féle törvény maximálta a közföldből bérelhető föld nagyságát. (Kr. e. 367-ben egy polgár a saját részére 500, két felnőtt fia részére további 500 iugerumot bérelhet). A földekből egyeseknek túlságosan sok, másoknak semmi sem jutott, jellemző például, hogy 169 után szünetelt a telepítés, ugyanis elfogytak a közföldek.

Mit is jelentett a rómaiak számára a föld? Mindenekelőtt jelentette a tekintélyt, a társadalmi súlyt, rangot, anyagi eszközöket, továbbá ez tette lehetővé a nobilitas számára az államvezetésben való tevékeny részvételt, ugyanis Rómában a magasabb hivatalokat nem fizették, ugyanakkor sok kiadással jártak, főként a választások.
A földművelés az ókori Rómában ugyanakkor általános elismertségnek örvendett, egyfajta arisztokratikus értékrendet őrzött, a „derék földműves, jó gazda” minősítés nagy elismerésnek számított. Gellius közlése szerint, aki elhanyagolta vagy rosszul művelte a földjét azt megbüntették, illetve bolondnak tartották, ilyen esetekben a bérleti jogot vissza lehetett vonni. A római nagybirtokosoknak a rentábilis gazdálkodáshoz agrár-szakirodalom is rendelkezésre állt. A kisbirtokosok másik nagy ellensége a rabszolgamunka volt.

A 2. században rohamossá vált a rabszolgák beáramlása Itáliába, ezek ráadásul fejlettebb, orientális államokból jöttek, zömük rendelkezett szakértelemmel. A másik nagy előnye a rabszolgaságnak, hogy nekik nem kellett katonáskodniuk, így a nagybirtok számára nagyon vonzó munkaerőnek bizonyultak.

A Kr. e. 1. században Beloch adatai szerint Itália népessége 4,5 millió, a mezőgazdaság munkaerő-szükséglete 1,2 millió, ugyanakkor a rabszolgák száma 1,5 millió. A neves agrárszakíró, az idősebb Cato szerint, 85 hektár szántót, amelyből 25 szőlő, 60 pedig olajültetvény, két rabszolgacsalád és 25 nőtlen rabszolga művel, ugyanez 17 római parasztcsaládot tarthatna el (kb. 68 ember!). A fentiekben vázolt jelenséggel összefügg a köztársaságkor végére jellemző népességcsökkenés.

A szabad parasztok számára legyőzhetetlen rivális az olcsó rabszolga-munkaerő. A nagybirtok térnyerésének a gazdasági következményeken túl társadalmi kihatásai is voltak. A nincstelenné vált parasztok polgárjoguk áruba bocsátása céljából a városba özönlöttek, ill. új foglalkozások felé fordultak, mint például a kereskedelem. Ebben az időben két újabb kategória tűnt fel a földművesek között, a bérlő (politer), valamint a napszámos (;mercenncmus).
Az előbbi kis parcellát kap a nagybirtokostól művelésre, bizonyos évi terményhányad fejében. Ez a hányad Cato szerint jó földön minden 8., közepesen minden 7., a rosszon minden 6. véka. A napszámosok olykor tömegesen szerződtek idénymunkára, illetve a veszélyesebb, egészségtelenebb feladatokra Cato is ezeknek az alkalmazását tanácsolja a rabszolgák helyett. Meglepő, hogy hosszú katonai szolgálat is néha arra indította a parasztokat, hogy megváljanak földjüktől. (Kr. e. 100-ig ugyanis vagyontalan nem lehetett katona!).


Forrás: Hoffmann Zsuzsanna - Földtulajdon az ókori Rómában