logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A földreformok további sorsa

121-től kezdődően lényegében elindult a Gracchusok reformjainak a fel-számolása. Ennek értelmében felfüggesztették a kiosztott földek elidegenítési tilalmát. 118-ban minden további földosztást megtiltottak. 111-ben eltörölték a földért fizetendő adót. 109-ben L. Marcius Philippus kísérletet tett a 111. évi agrártörvény bizonyos pontjainak hatálytalanítására, és megfogalmazta híressé vált mondatát: „Nincs a római államban kétezer ember, akinek vagyona volna.”
Marius hadseregreformjának köszönhetően a földigénylők között megjelent a kiszolgált katona is. Apuleius a 103-ban beterjesztett javaslatával Marius veteránjainak akart kedvezni, akik Jogurtha ellen harcoltak. A katonákat Africa provinciában telepítették le, egyenként 100 iugerum-os parcellákon. 100-ban újabb két javaslattal állt elő, amelyekkel Szicília, Görögország, Makedónja, másrészt Gallia Pón túli területein akart coloniákat létesíteni, és a telepesek közé szövetségesek felvételét is javasolta.

Kr. e. 91-ben Livius Dmsus terjesztett be törvényjavaslatot itáliai, illetve szicíliai telepekről. Ennek érdekében létrehozott egy tíztagú bizottságot, amelynek maga is tagja volt. „A nép örült a coloniáknak - írja Appianos - de nem örültek a nagybirtokosok ...” Dmsus megsértett egy consuit, sőt magát az alkotmányos gyakorlatot is. Vizsgálat alá vették törvényeinek érvényességét, majd hatályon kívül helyezték azokat.
Sulla telepítéseinek köszönhetően 120 ezer veterán kapott földet, azonban ezek a földek rövid időn belül beolvadtak a nagybirtokba. A következő javaslat Servilius Rullus nevéhez főződik, a háttérben Caesarral és Crasus-szal. A javaslat szövegét Cicerótól ismerjük, aki hevesen támadta azt, a népet pedig arra buzdította, hogy ne menjen a coloniába. Végül Rullus visszavonta javaslatát.

A még mindig megoldatlan földkérdéssel Caesar foglalkozott 59-ben, ő főleg a három és többgyerekesek, illetve Pompeius veteránjainak földhöz juttatását akarta először megoldani. Caesar óvatosan adagolta javaslatát a senatusnak, programjába belevette ugyanis a római nobilitas legféltettebb kincsét az ager Campanust és az ager Stellast is. Caesar javaslatának eredményeként 20 ezer többgyerekes és 40 ezer veterán jutott földhöz.

Caesar 46-ban beterjesztett földosztási javaslata elsősorban galliai veteránjainak földhöz juttatását célozta. Ezeket Caesar széttelepítette, elkerülendő a lázadást, illetve hogy a szomszédos birtokosok között ne keltsenek ellenérzéseket. A fellázadt légiókhoz intézett beszédében Caesar (47-ben) említette ezt a földosztási tervét:
„Egy darab földet is adok majd mindegyikőtöknek ... de nem úgy mint Sulla, hogy mástól veszem el a birtokot, és a megajándékozottakat a megraboltakkal egy városba terelem össze ... hanem úgy, hogy az állami földet osztom fel és odaadom a saját birtokaimat is, ahol még hiányzik, ott vásárolok ahhoz földet.”
Caesar a veteránokon kívül letelepített még 80 ezer embert. Első javaslata nem valósult meg, a második pedig halála miatt befejezetlenül maradt. A következő földtörvényjavaslatok 44-ben keletkeztek, és M. Antonius és Cornelius Dolabella nevéhez főződnek, de rövidesen mindkettőt hatálytalanították.

A triumvirek telepítési politikájának köszönhetően földhöz jutott még 80 ezer polgár. (Sex. Pompeius leverése után 20 ezer, az actiumi csata után pedig 60 ezer.) Ezek a frissen földhöz jutott polgárok azonban már nem váltak igazi földművesekké, és ugyancsak sikertelen maradt a földműves réteg vagyontalanokkal való pótlásának kísérlete is.



Forrás: Hoffmann Zsuzsanna - Földtulajdon az ókori Rómában