T. Gracchus agrárreformja első lépésként felújította a Licinius-féle törvényt, megszüntette az adót, és a földet a birtokos teljes jogú tulajdonába akarta juttatni. A reform értelmében az 500 iujjerum feletti részt 30 iujjerumos parcellákban a földnélkülieknek kívánta kiosztani, amely után adózni kell, de elidegeníteni nem lehet.
A bizottság bizonyos bíráskodási jogkört is kapott (első ilyen eset!) a földek jogi határainak megállapítása céljából. Vállalkozásuk azonban szinte lehetetlennek bizonyult. A helyzet kilátástalanságát még tetőzte T. Gracchus erőszakos halála. Sérelmet szenvedtek a szövetségesek is, mivel a mértéken felül bérelt földek visszavétele őket is érintette, ám nekik nem osztottak földet.

Scipio Aemilianus védelmébe vette a szövetségesek ügyét, az ő javaslatára 129-ben elvették a bizottságtól a bíráskodási jogkört és Sempronius Tuditanus consulra bízták, aki inkább az illírek elleni hadjáratot választotta. A földosztó bizottság munkáját azonban sikerrel gátolta, végül lehetetlenné tette az ellenzék gáncsoskodása.