A rabszolgaság intézménye Siciliában volt a legfejlettebb. Itt szervezett rabszolgatársadalom élt, — a szabad lakosság száma elenyészően csekély volt szemben a rabszolgákéval. A sziget, mint minden tartomány, katonai közigazgatás alatt állott ugyan, de mivel a polgári lakosság nem alkalmaztatott rendszeres katonai szolgálatra, eltekintve csekély számú segédcsapattól, egyébként sem nyújtott kellő biztosítékot felkelés esetére.
211-ben vették be a rómaiak Syracusaet s azóta 70 éven keresztül a sziget tökéletes békét élvezett. A római kapitalisták és bennszülött gazdagok birtokain élénk gazdasági élet fejlődött ki, a városokban az ipar sokoldalú volta az elnyomók dúsgazdagságát mutatta. Szabad munkás csak elvétve akadt, a rabszolga a legolcsóbb és legigénytelenebb munkaerő volt s a diadalmas keleti háborúk fogolytranszportjai csak úgy ontották őket. Alig egy század alatt Sicilia lakossága kétszeresére nőtt s miután a nagy háborúk véget értek, Delus szigete mint rabszolga-kereskedelmi központ a jobbnál jobb és erős munkabíró rabszolgákat szállította Siciliába.

A rabszolgák két kategóriája közül, — Siciliáról, Róma éléskamrájáról lévén szó, — minket elsősorban a mezei munkára alkalmazottak érdekelnek. Műveltebb görögök és syriaiak belső házi munkára alkalmaztattak, viszont az erőteljesebb bar bár munkások tömege végezte a durvább testi munkát. Ezeket részben megbilincselve, részben pedig megbélyegezve ügyes és egyúttal durva felvigyázók vezetése alatt dolgoztatták s miután mindennap estére holtra fáradtak, rabszolgabörtönökbe vetették be őket. Hogy azután ezek a börtönök miként nézhettek ki, úgy hisszük elég jellemzésül utalnunk arra, hogy még a múlt század folyamán is milyenek voltak a börtönviszonyok.
Már szabadabb és gondtalanabb élete volt az állattenyésztésnél pásztorként alkalmazott rabszolgáknak. Ilyen munkára rendszerint a puszták vad barbárjait választották ki. Teljességgel szabadjára hagyva, legeltették a gondjukra bízott nyájakat, lóháton mérföldeket benyargaltak. Úgyszólván senki sem törődött velük, legkevésbé pedig a gazdáik. Rájuk volt hagyva, hogy önmagukról gondoskodjanak. S így érthető, hogy a nyájőrzés mellett kénytelenek voltak az útonállás jövedelmezőbb mesterségét is űzni.

A római rendőrség sohasem állott magas színvonalon, Siciliában pedig egyáltalában számba sem jöhetett, úgy hogy ettől i rablók szabadjára garázdálkodhattak, sőt néhol még a hatóságok is meg voltak vesztegetve s ott a bandák félhivatalos támogatásra is számíthattak. Csak időnként vetett véget egy-egy banda garázdálkodásának egy katonai büntető expedició.
A rabszolgákkal való bánásmód pusztán a tulajdonos emberiességétől függött, általában a helyzetük sivár és kilátástalan volt. A mindennapi brutalitások mellett egyáltalában nem csodálkozhatunk azon, hogy a végén a rabszolgák minden emberi érzésből kivetkőztek.