Ez a meglátás lendíti fel a hatalmas rabszolga-kereskedelmet, a római kereskedelemnek ezt a mondhatni legfontosabb ágát és a hódító pusztító hadjáratok nemcsak a zsákmányért értékesek, amelyből mint látjuk a római államháztartás állandó bevétele ered, hanem a rabszíjra fűzött legyőzöttekért is, akiknek ijesztően nagyszámú beözönlése a nemesi nagybirtokokon keresztül csakhamar átformálta Itália mezőgazdaságát.
A diadalmas hadvezéreknek, kormányzóknak békeidőben segítségére siet a kalózság, mely Ciliciából és Cretából ezerszámra szállítja a delusi rabszolgapiacra az erőteljes barbárokat, az ügyes syriaiakat, a görög szigetek és Elő-Ázsia élelmes, mindre felhasználható lakosságát. A forgalmat élénkítik a vámszedők, kik a provinciákban s védencállamokban oly irtóvadászatot rendeznek a lakosságra, hogy Bithynia királya, III. Nicomedes 100. körül azon indokolással tagadja meg Rómánák a segédcsapatokat, hogy a vámszedők és kereskedők birodalma minden harcképes polgárát elrabolták.

A rabszolga-kereskedelem középpontja Delus szigete, melynek kopár területén ezerszámra építik fel üzleteiket az itálusok és görögök, honnan van olyan alkalom, midőn tízezernyi rabszolgát indítanak útnak az emberéhes Itáliába.
Ugyanazokon a fejlődési fázisokon esett keresztül Sicilia is, melyeket munkánk bevezetésében Itáliára nézve vázoltunk. Egy századdal előbb Siciliában virágzó városokban — ha háborúk, belvillongások, forradalmak által sanyargatva is, — de egy életképes polgári réteg volt a gazdasági élet tevékeny részese.

A városok ipara s a vidéki parasztság gabonatermelése minden külső kedvezőtlen behatás dacára, Siciliát a földközi medence egyik leggazdagabb országává tette. A római uralom megszilárdulása után fokozatosan végbement, az az átalakulás, melyet az előbb jeleztünk. Róma tőkeközpontosítása következtében a provincia minden gazdagsága lassan áramlott a birodalom szívébe. Előbb az ager publicuson, majd a kisparasztok tömegében megszerzett birtokain, kezdetét vette a nagybirtok lassú kialakulása. Itáliai lovagok s egyéb pénzemberek, valamint ágenseiknek került minden föld; a kisparasztság, akárcsak Itáliában, felőrlődött s a városokba költözött be munkanélküli proletárnak.
Lassan bekövetkezett az áttérés az intenzív mezőgazdálkodásról az extenzív állattenyésztésre. A drágább szabadmunkások helyét mindenütt a tömegekben importált rabszolgák foglalták el. Sicilia rengeteg legelőjén egy egészen sajátos pásztorgazdálkodás fejlődött ki. Hasonlóan a városi kisipar helyére is lassan rabszolgamunkások felhasználásával űzött vérbő nagyipar alakult ki.