Míg a Ti. Gracchus keltette mozgalom felfedte a római polgárság, a vidéki földművelő lakosság ezer baját, az egész államszerkezet kivénhedt voltát, addig délen, a békés Sicilia szigetén, Róma e leggazdagabb és legcsendesebb provinciájában, véres ujjmutatás történt a rabszolgák részéről a polgári társadalom számára, ujjmutatás, hogy az embereknek ezen kategóriáját sem lehet a végletekig állatként kezelni s hogy az a fenyegető tömegerő, mely beléjük fojtatott, az első alkalommal kitör és a kizsákmányoló szabadok ellen fog irányulni. Ugyanakkor, amikor Itália földéhes népe megmozdult, s Gracchus szavára megkezdte nagy forradalmát, köröskörül birodalom szerte megmozdult a rabszolgák tömege is.
Az itáliai mozgalom szórványos és erőtlen volt, hasonlóan elszigetelt maradt a delusi, atticai lázadás is, melyet a római fegyverek csakhamar elnyomtak, három felkelés azonban komoly jelleget öltött és pedig a siciliai, melyet alább tárgyalunk, Aristonicus felkelése Kis-Ázsiában, ki mint pergamumi trónkövetelő, főleg a felkelt rabszolgákra és a szegénységre támaszkodott és a cliensállam, Syriában kitört lázadás, hol 141-től 137-ig Diodotos Tryphon nevű katonának sikerült a Seleucidák ragyogó trónját is elfoglalni.

És ez a mozgalom valóban komoly kortünet volt. Mi sem bizonyítja a nagy szabadságharcok azonosságát, melyet a szabad parasztság és a rabszolgák egyidőben indítottak be, mint hogy C. Blossius bölcsész, Ti. Gracchus volt tanítója, neveltje meggyilkoltatása után, midőn őt is halálra keresték, Aristonicushoz ment, kiben az elnyomottak védelmezőjét látta.
A diadalmas római imperálizmus, miután végig gázolt az Összes ellenfelén s Földközi tenger mentének ura lett, nem élvezhette zavartalanul uralmát, mert a meghódítottak egymásután kisérelték meg, hogy függetlenségüket újból kivívják. Megmozdult az utóbbi évtizedekben Hispania és Africa s a nagy hispanus szabadságharc utolsó felvonása, Numantia ostroma még tartott, midőn a békés Sicilia elnyomott sűrű lakossága is fegyvert fogott.

A hispanus, carthagói és corinthusi harcoknak főként politikai a jellege, a siciliai lázadás azonban egyike az ókor első társadalmi és gazdasági forradalmainak s csak miután sikereket ért el, ölt politikai jelleget.