Eltekintve a nagyfokú fegyelmezetlenségtől, a római seregek sikertelenségéhez nagymértékben hozzájárult az a körülmény is, hogy a fővárost a Gracchus-féle belpolitikai küzdelmek kötötték le s hogy Róma egyetlen tehetséges hadvezére, Scipio Aemilianus Numantia falai alatt volt elfoglalva. Végül 132-ben az erélyes P. Rupilius consult küldték Siciliába erős sereggel, ki miután csapatait Scipio példájára nagy szigorral reorganizálta, az egész vonalon támadásba ment át.
A felkelők serege mindenütt kénytelen volt kétségbeesett ellenállása dacára is visszavonulni a taktikailag fölényben levő légiók elől. Közben súlyos veszteség volt a felkelőkre Achaeus eleste, ki azonban már a közelgő katasztrófát amúgy sem bírta volna feltartóz tatni. A consul a felkelőket nehéz küzdelem után Tauromeniumba és Ennába zárta be s csakhamar e két város is árulás folytán kezére jutott. Cleon vitézül küzdve esett el s Antiochust menekülés közben elfogták s mintegy kétszázezer rabszolgával együtt elrettentő kegyetlenséggel kivégezték. A római fölényes katonai szervezettség eltiporta a lázadást.


Sicilia viszonyainak rendezése

Rupilius aztán a senatustól kiküldött tízes bizottság támogatásával rendezte a sziget viszonyait és az új dolgok alapjait megvetette.


Egyéb felkelések elfojtása

A siciliai felkelés nem maradt elszigetelten. Megmozdult a legfrissebb provincia Ázsia is és Aristonicus alatt fegyvert fogott Róma ellen. Titkos összeesküvés nyomára jöttek rá Atti-cában s a rabszolga-kereskedelem központjában, Delusban.
Hasonlóan Itália szerte is mozgolódások voltak észlelhetők. A kormányzat azonban erélyesen útját vágta a komolyabb veszedelemnek. A rabszolgák egy részét bebörtönözték, a másik részét pedig, — így Rómában 150, Minturnaeban 450 és Sinuessában 4000 rabszolgát, — kivégezték.

A római uralom tekintélye így lassan helyreállt s a rabszolgák uraiktól elnyomva viselték tovább az évezredes igát.