logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Összefoglalás (A Római földkérdés története a Gracchusokig)

Az a szerves összefüggés, mely egy nép gazdasági és politikai-társadalmi szervezeteit, az intézményeket és az életet összefűzi, csaknem a végzet kérlelhetetlenségével vitte az eseményeket előre. Az agrár Róma a maga nagyszerű katonai és államszervezeti fölényével hivatott volt arra, hogy a Földközi tenger medencéjét birtokába vegye s ott évszázadokra Új, egységes civilizációnak az alapját vesse meg. Az a kultúrmunka, melyet a görög expanzió félévezred óta a maga gyarmataival folytatott, a római imperiálizmus mindent felölelő organizációjában egyesült egy hatalmas összegésszé. Ennek az organizációnak megszervezője kétségtelenül a senatus és a római nemesség.
A feladat, amelyre vállalkozott, túlméretezett volt. Róma régi agrárnemessége a Földközi tenger vidékét birtokba tudta venni, de nem tudta megtartani. Gazdaságpolitikája megfelelő volt az egyesített Itália számára, de szűkös volt az ellentétes kulturfokon álló nemzeti közösségek és az ellentétes irányú gazdasági organizmusok összefogására. Csak ezzel lehet magyarázni, hogy az agrárnemesség merkantil birodalmi politikát űz s az egyetemes érdekek, a korszükségletek parancsszavának engedve, tönkremenni hagyja, a nemzetfenntartó parasztságot.

Carthago és Corinthus lerombolása után a római világhatalomnak nem volt komoly ellenfele és ennek dacára ezután érte el a gazdasági krízis a tetőfokát és ezután döbbentek rá arra, hogy a primitív ősi köztársasági alkotmány nem megfelelő a köztársaság kiszélesített keretei számára.
Soha senki az elkövetkező gracchusi mozgalmat meg nem értette, ha a római közhelyzetet a maga katasztrófális valóságában fel nem fogta, ha nem látta meg, hogy miként szalad ki Itália népe alól a föld, miként zuhan alá a római polgárság túlnyomó része a nincstelenségbe s ki nem érti meg az egyik tőkéspárti politikus, L. Marcius Philippus feljajdulásából, hogy 400.000 polgárból alig 2000 van, ki vagyonosnak mondhatja magát, hogy már a kormányzat is rájött a kiáltó szociális ellentétekre, az alkotmány, a köztársaság krízisére. A földkérdés a római politikának csaknem állandóan vezérproblémája. A római agrárérdekeknek Flaminiustól Catoig és Catotól a Gracchusokig mindig volt komoly képviselőjük.

A Kr. e. 140. körüli években az ifjabb Scipio Africanus lett volna hivatva arra, hogy egyesítve a Corneliusok és Aemiliusok évszázados dicsőséges hagyományait, a maga kivételes képességeivel és vitathatatlan nagy tekintélyével, az agrárérdekek előharcosa legyen. De mélyre-látása, hellén műveltsége és a benne-forrongó akaraterő nem tudott eljutni a krízis igazi kórokozóinak meglátásához.

A két Gracchusnak kellett tehát jönni, hogy vállalkozzanak a tradiciók és elavult intézmények lerombolásán keresztül az új római állami és gazdasági rend kialakítására, az agrárpolitikának egy nagy római-itálus nemzeti gondolattá való kibővítésére. A gracchusi mozgalom szűkre szabott itáliai programmal indult, célja az itáliai parasztság regenerálása s csak midőn az uralkodó osztály önzése és rövidlátása forradalomba kergeti a reformereket, csak akkor bontakozik ki az új mozgalom a maga teljességében. Ettől az időtől kezdve megszűnik kizárólagosan agrár-reformerizmus lenni. Új világot akar hozni a régi elavult senatoriális köztársaság helyére. Ebben a jellemzésben egyuttal megadtuk azt is, ami a két Gracchust egymástól elválassza.
Gaius Gracchus bátyját túlhaladva, Tiberius népfelség tanát továbbalkalmazva, eljut a demokratikus köztársaság álláspontjához. A gracchusi mozgalom teljesen új politikai irányzatot hozott be a római közéletbe. Szakított a senatus konzervatív, arisztokratikus uralmi rendszerével s a népgyűlést, mint a népi akarat kifejezőjét állította annak a helyére. Az általuk beindított demokratikus eszmeáramlat C. Julius Caesarban érte el a maga csúcspontját s a nagy dictatorral bukott, mert Augustus újból visszatért a senatorialis és arisztokratikus kormányzathoz.

Az agrárreformok szüksége államérdek lett. A római nincstelen nem helyezkedhetett el a római iparban, kereskedelemben, kettő között választhatott, vagy otthagyta Itália földjét s a tartományokba megy szerencsét próbálni, vagy pedig az államkormányzatra bízza, hogy gondoskodjék róla.
A mindjobban szétterjedő nagybirtokos rabszolga-gazdálkodással szemben ez a réteg csak akkor állhatta meg a helyét, ha egy elkövetkező földosztás során egyéni, vagy gyarmatosító földosztás révén akkora földhöz juttatják, amelyből maga és családja tisztességesen megélhet s oly gazdaságpolitikára térnek át, amely az agrárérdekeket fokozott figyelemben részesíti, a nemzet fenntartó parasztság megmaradását pedig minden áron biztosítani tudja.

Erre a nagy feladatra vállalkozott Tiberius Gracchus s emiatt van neki kiemelkedő jelentősége a római földtörténetben.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)