logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Lex Licinia-Sextia de modo agrorum

A győztes forradalom a földbirtokviszonyokat is rendezi. A forradalom két vezére által javasolt földtörvényt, a lex Liciniatiá-t elfogadják s ebben szabályozzák a birtokviszonyokat és korlátokat állítanak fel a közföldek occupatiója tekintetében. Hogy a földbirtok terjedelmének 500 holdon való maximálása csak az ager publicusból occupált földekre s nem az összes birtokokra vonatkozott, ma már eldöntöttnek tekinthető.

A törvény rendelkezéseit a következőkben foglalhatjuk össze:
1. Kimondja a törvény, hogy senki sem tarthat a közföldből többet birtokában, mint 500 iugerumot (= 494 hold);
2. hogy senki sem legeltethet az állami legelőkön többet 100 nagyobb, vagy 500 kisebb háziállatnál, végül
3. kötelezi a törvény a birtokosokat, hogy a nagybirtokokon a rabszolgák mellett szabad embereket is alkalmazzanak.

A törvénynek ezt az utóbbi rendelkezését későbbi eredetű betoldásnak tartják, mivel e vélemény szerint a rabszolgák száma nem volt oly nagy, hogy ebben a tekintetben intézkedni kellett volna. Nem szabad azonban elfeledni azt, hogy az utolsó háborúk óta (396-tól) a rabszolgák száma erősen felduzzadt s hogy egyes birtokokon már ekkor csaknem kizárólagosan rabszolgák művelhették a földet és a törvénynek előrelátóan már ekkor útját kellett vágnia annak, hogy a rabszolgákkal való termelés általánossá váljék.
Szűkös tudósításainkból nem kapunk felvilágosítást arról, hogy a törvénynek melyek voltak a közelebbi rendelkezései és milyenek voltak a kihatásai. A lex Licinia-Sextia nem forradalmi szellemű, mérsékelt és súlyos egyéni anyagi érdekeket nem sért. Az akkori viszonyok mellett nem lehetett sok birtokos, kinek a földje meghaladta volna az 500 holdat s ha voltak is ilyenek, ezek bőséges kárpótlást kaptak azáltal, hogy occupált földjük ezután törvényes védelemben részesült. Az occupált föld természetesen tizedköteles maradt, de hogy ezt a kormányzat elnézése mellett ezután is rendetlenül, vagy pedig. egyáltalán nem fizették, bizonyosra vehető.

A lex Licinia-Sexti a tiltó jellegű törvény, magas büntetéssel sújtja azokat, kik rendelkezéseit túllépik. Ezeket a büntetéseket az aedilis hajtja be s a befolyó összegeket az állami építkezésekre fordítja. Semmi nyoma sincs annak, hogy a törvény földosztást rendelt volna el, ellenkezőleg, csak a fennálló viszonyokat szabályozta és tiltó rendelkezéseivel meg akarta gátolni, hogy a hatalmaskodások, a nagybirtokosok egyoldalú agrárpolitikája a parasztságot romlásba dönthesse.)


A lex Licinia-Sextia kihatásai

A törvénynek így is messzire ható jelentősége volt. A nagy osztályharcok végén konzerválta a fennálló viszonyokat és elősegítette a nagy összeolvadást a patriciusok és a gazdag plebeius vezetőréteg között, mely másfél-évszázad multán új arisztokráciává, a hivatali nemességgé alakult át.
Nagyon rossz fényt vet ennek a plebeius vezetőrétegnek a felfogására az az adat, hogy épen az egyik törvényhozó, C. Licinius Stolo volt az, aki saját törvényének tiltó rendelkezéseit túllépte. Kilenc évvel ezután, 358-ban 10.000 as pénzbüntetésre ítélték, mert saját törvényét akként igyekezett kijátszani, hogy fiát emancipálta, 500 holdat adott át neki s így a birtokukban 1000 hold közföld volt.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)