Ezzel a kérdéssel kapcsolatban ismertetnünk kell az ager publicus kialakulását. A liciniusi földtörvény utáni száz évre esik egész Itália meghódítása, ahol, mint már említettük, a rómaiak a hadijogot kérlelhetetlenül alkalmazták. Előbb a samniták földje került az állam birtokába, majd Apulia, a bruttiu-sok földje és az egész gazdag és termékeny Campania, úgy hogy kevés kivétellel egész Dél-Itáliából közföld lett.
A samniumi ager publicusra, valamint Apuliába telepítette le a II. pún háború után veteránjait az idősebbik Scipio. A megmaradt samniumi közföldre 180-ban 40.000 ligurt telepítettek le családostól. Hogy a kincstár ezekben a nehéz időkben pénzre tehessen szert, a Róma körüli közföldeket 50 millia (= 12 mértföld) körzeten belül a hitelezőknek adták át, kik az állam tulajdonjogának elismeréseképpen kötelesek holdanként 1 as képletes bért fizetni, egyben kötelezik magukat, hogy a közföldeket bármikor visszaadják, ha az állam tartozását kifizeti.

A közföldek másik értékes részéből, az ager Campanusból Scipio 199-ben eladta a Tifata melletti területet. Campania többi földjét a nagybirtokosok kezdték occupálni. Hogy a visszaéléseknek véget vessenek, a senatus megbízta 173-ban Posthumius consult, hogy állapítsa meg a közföldek határát. Az occupált földeket azután az állam kártalanítás ellenében visszavette és a következő censorok az egész campaniai közföldet bérbe adták. Ezek az ittlevő közföldek maradtak azután meg legtovább állami tulajdonban.
Szemmel látható, hogy a II. pún háború után uralomra jutó merkantil-kapitalista nemesi párt arra törekedett, hogy az állam szorult helyzetét a maga meggazdagodására, a közföldek elbirtoklására használja fel. A nagybirtok rendszer északon Etruriában és Picenumban és Dél-Itáliában volt uralkodó. A délitáliai hatalmas legelőket és erdőségeket gazdag nemesek és vállalkozók occupálták. Ezen a területrészen virágzott az állattenyésztés a legjobban és óriási nagyüzemi gazdaságok keletkeztek kizárólag rabszolgák alkalmazásával.

A gazdasági berendezkedés megváltozása maga után vonta az életmód és szokások változását is. 150 körül már ritka kivétel volt, ha valaki a Curius Dentatusok és Fabriciusok frugális egyszerűségével élt. Cato óvó, intő szava meghallgatatlanul hangzott el. Az oly család, mint az Aeliusoké, amelyben több, családos fiú még együtt lakott a szűk családi házban a maga kevéssel beérésével, ritkaság számba ment.
A meggazdagodott nemesség zöme felhasználva a hatalom nyújtotta nagy lehetőségeket, fényűző életmódot élt és mohón habzsolta mindazokat a gyönyörűségeket, melyeket számára Kelet kultúrája, de főleg fejlett ipara nyújtott.