logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A plebeiusok évszázados küzdelme politikai egyenjogúságért

Cassius halála nem hallgattatta el az agrárreformereket. A tribunok csaknem évről-évre felvetik az ager publicus kérdését és lankadatlanul harcolnak a patriciusok előjogai ellen. A plebeiusok küzdelme a gazdasági küzdelem teréről mindjobban átcsapott a politikai térre; a földkérdés sokszor háttérbe szorul a politikai kérdések mögé, mint amilyen például a jogegyenlősítés követelése.
Cassius javaslata után az első számottevő törvény a 456-ban elfogadott lex Icilia, mely az Aventinus hegyen occupált földterületet vette vissza s osztotta fel valószínűleg a szegényebb nép között apró háztelkekre. Az occupatorok az elvett földért kártalanítást kaptak. Mint a patriciusok kormányzati erkölcseire jellegzetes esetet, kell, hogy megemlítsük az ardeaiak földjének elvételét.

442-ben Ardea és Aricia lakói Rómát kérték fel döntőbíróul, hogy határterületeik hovatartozását megállapítsa. A római döntőbizottság a vitás területet Rómának ítélte oda s a földeket a plebeiusok kizárásával egyes patriciusok között osztották fel, ami óriási felháborodást váltott ki, de minden eredmény nélkül. Az agrárelemek állandó forradalmi izgatottságára, a patriciusok önző szűkkeblűségére vall, hogy minden újabb meghódított területből igyekeznek a plebeiusokat kizárni, akik azután az elkövetkező években késhegyig menő harcot folytatnak, hogy az újonnan szerzett földeket közöttük felosszák.

426-ban bevették és földig rombolták a Róma közvetlen közelében levő Fidenae városát s földjét az ager Romanus-hoz csatolták. A következő években a plebeiusok harcot folytattak ezeknek a területeknek a felosztásáért, de valószínűleg eredmény nélkül.

Hasonlóan eredménytelen volt a 414-ben elfoglalt Bolae földjéért folytatott harcuk, ellenben a 418-ban elfoglalt Labici colonizáltatott és a gyarmatosok fejenként két iugerum földet kaptak. Közben két javaslatról tudunk, amelyek az összes occupált földeket fel akarják osztani, ezek a Sp. Maecilius és Metellusé 417-ből és M. Meneniusé 411-ből.

Ez a hosszú, csaknem évszázados küzdelem a patriciusok jogtalan occupatiói ellen folyik és a földéhes nincstelen plebeiusok között kívánja az állami közföldeket felosztani. Szemére vetik az uralkodó osztálynak, hogy a köztulajdont elpocsékolja s bár az occupánsok kötelezve lennének a közföldek használatáért bizonyos bérösszeget fizetni, ezt rendszerint nem fizetik. Követelték, hogy ezekből a bérösszegekből fizessék a katonaság zsoldját, amit azután átmenetileg sikerült is elérniük. A tömeg elkeseredettsége sokszor véres lázadásokban tör ki, így többek között megölik Posthumius katonai tribunt.
Ezek a belső gazdasági harcok pillanatnyilag lecsendesültek Veii tízéves ostroma (406--396.) alatt, amely a római állam összes erőit igénybe vette. A város bevétele után Róma területe egyszerre kétszeresére növekedett.
A város földje felett heves harc indult meg; az újonnan szerzett közföldeket a patriciusok nem akarták felosztani. Végül is ők maradtak a győztesek s hiába fenyegetőztek a plebeiusok, hogy Rómát elhagyják és Veii-ben új hazát alapítanak, a végén kénytelenek voltak megelégedni azzal, hogy a földet a patriciusok vették birtokukba, de azt kisbérletbe adták ki megművelésre. A meghódított város lakóinak egyik része római polgár lett s belőlük alkották az új tribust.
A lakosság nagyobbik fele azonban rabszolga lett s ettől az időtől kezdve rendelkeznek a gazdagok nagyobb rabszolgaállománnyal. Az újból kitörő osztályharcoknak, még mielőtt valamely eredményt elértek volna, véget vetett a katasztrófális hatású gall betörés, amely Rómát csaknem megsemmisítette.

A patriciusok ellenállása kezd kimerülni. A plebeiusok soraiból egy gazdag, összetartó és kitűnően szervezett vagyonos-osztály alakul ki és valószínűleg a nemességnek egy része is hajlik a reformokra. Az eltelt század heves küzdelmei során a plebeiusok lassú szívós munkával sorra szüntetik meg a rendi előjogokat s most már teljes erővel folyik a harc a politikai egyenjogúságért.
A plebeiusok C. Licinius Stolo és L. Sextius vezetése alatt évtizedes végletekig vitt harccal, — miközben az egész állami élet megszünni látszik, — végül is 367-ben kivívják a politikai egyenjogúságot és ezzel áttörik a rendi előjogok frontját. A győztes plebeius vezetőréteg rohammal foglalja el az állami első méltóságot, a consulságot és a számára nyitva áll a politikai érvényesülés útja.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)