logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A nemesség erőszakoskodása, a kisbirtok jogtalan occupálusa

A római magistratus kezében nagy, csaknem korlátlan hatalom volt. Akkor, amidőn a kellő ellenőrzés hiányzott, nem lehetett csodálkozni azon, hogy a hatalommal a hivatalnokok visszaéltek. Miután a senatori rend jövedelmező kereskedelmi és ipari vállalkozásokban — legalább is törvény szerint — nem vehetett részt, minden felesleges tőkéjével, amit a jövedelmező háborúk és tartományi kormányzóságok nyújtottak, a földszerzésre vetette magát.

Két irányban talált földéhességük kielégülést:
a) ha az ager publicust, a közföldeket jogtalanul occupálták, vagy
b) ha a kisemberek birtokait presszió gyakorlásával összevásárolták, mire kiváló alkalmat szolgált a parasztságnak a második pún háború következtében való elszegényedésével előállott helyzet.

A római életviszonyok között hathatós és azonnali jogvédelem kizártnak látszott s főként illuzóriussá tette ezt az a körülmény, hogy az erőszakoskodó nemeseknek a szintén optimata hivatalnokok kellő oltalmat nyújtottak. Ekként történhetett az meg, hogy míg a paraszt távol hadakozott, a gazdagok birtokait erőszakosan elfoglalták, vagy a hiányt szenvedő családnak kölcsönt nyújtva, midőn fizetni nem tudott, kis földjét nevetséges áron elkótyavetyélték, illetve az adósság fejében birtokba vették.
A nagybirtokosok nem válogattak az eszközökben; mindegy volt nekik, hogy csalárd, vagy erőszakos úton teszik rá kezüket a nyomorúságos pár holdra. Bár egy praetori edictum megtiltotta az erőszakos és jogellenes elbirtoklást, kellő azonnali hatályú jogvédelem hiányában a rendelet írott malaszt maradt.

Míg a régi, Scipio Africanus korabeli arisztokrácia gondot fordított arra, hogy a paraszt életstandardját fenntartsa s a földosztással és coloniák kiküldésével igyekezett segíteni rajtuk, ahol csak lehetett, a pénzarisztokrácia semmire sem volt tekintettel a saját meggazdagodásán kívül. Az itáliai földművesség pusztulásához a provinciai mezőgazdaság versenyén s a nemesség erőszakoskodásánál is nagyobb mértékben hozzájárult a nagybirtokokon űzött rabszolga-gazdálkodás, mellyel szemben a kisgazdaságok rentabilitásukat elvesztették.
A rabszolga sokkal olcsóbban dolgozott, mint a szabad ember s ami döntő súllyal esett a latba, állandóan dolgoztatható volt, mert nem volt hadköteles. Akkor, amikor így a nemesség jövedelmének megsokszorozódását remélte, senki sem kívánhatta tőle, hogy gazdálkodási rendszerén csak azért változtasson, hogy ezáltal a parasztságot megmentse a tönkremeneteltől


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)