logo

XXVIII Junius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A kormányzat merkantil-indusztriális politikát folytat

A nagy hódítások következtében, mint említettük, a birodalomhoz nagy terjedelmű és gazdag iparos országok csatoltattak, melyek az uralkodó nemesség számára a mérhetetlen meggazdagodás kincseskamrái lettek. Hogy fogalmat alkothassunk arról a meggazdagodásról, amely a vezető rétegeknél bekövetkezett, a következő számokra hivatkozunk.
A gazdagság senatoroknál 3, lovagoknál 2 millió sestertiusnál kezdődött, L. Aemilius Paullust, a dicsőséges hadvezért a maga közel másfélmillió sestertiusnyi vagyonával nem tartották gazdag embernek. A kincstárban aranyban és ezüstben 157-ben 83 millió sestertius volt s a gracchusi mozgalom vezetőemberének, Róma leggazdagabb főurának, P. Licinius Crassusnak 100 millió sestertiust tett ki a vagyona. Mellette a görög és egyéb keleti pénzemberek valósággal szegények voltak.

A nemesség mellett a középtengeri gazdasági élet irányítását a lovagrend soraiból kikerülő pénzemberek veszik át. A konzervatív rétegek nyomása alatt létrejött lex Claudia eltiltotta a senatori rendet a pénzügyletektől és egyéb hasznot hajtó vállalkozásoktól. Ennek a tilalomnak az volt a fő célja, hogy a nemességet arra bírja, hogy továbbra is vagyonát földbirtokba fektesse bele. Tényleg a nemesség ezután rávetette magát nagyobb birtokok felvásárlásába s ezáltal a kisparaszt gazdaságok romjain egy latifundiumos osztály keletkezett, de ugyanakkor a jövedelmező pénzügyleteket sem hagyta abba s mivel személy-szerint nagykereskedő, bankár, vállalkozó nem lehetett, strómanok útján bonyolította le üzleteit. A nagy hadiszállítások, építkezések, provinciai adószedések, pénzkölcsönzés virágzó gazdasági életet teremtettek.
Kelet meghódítása után új vezetőréteg nőtt ki a földből, a pénzemberek arisztokráciája. A birodalom egész területén a római pénzemberek vették kezükbe a gazdasági élet irányítását. Legfontosabb üzletágaik a pénzváltás, pénzkölcsönzés, a hadseregszállítás, provinciai vállalkozások és befektetések, a nagyipar és főleg az országok közötti nagykereskedelem. Ez a napról-napra gazdagodó réteg azután csakhamar politikai befolyásra tesz szert, az agrár Róma gazdaságpolitikáját befolyásolja és később a közös pénzüzleteken keresztül a vele szövetkezett nemességgel együtt a római gazdaságpolitikát merkantil-indusztriális érdekeknek megfelelően ú j vágányokra vezeti át. És ez nem is lehet másként, hiszen a világbirodalomnak Róma nemcsak politikailag lesz a fővárosa és ura a Földközi tenger medencéjének, hanem gazdaságilag is. Itt összpontosul a birodalom pénzgazdasága s a nagy pún és görög kereskedővárosok (Carthago, Corinthus, Delus, Rhodus, Syracusae) bukása, vagy hanyatlása után a világkereskedelem is.

A pénzgazdaság és kereskedelem centralizálásával azonban nem járt együtt az itáliai ipar fejlődése is. Mai felfogás szerint a mezőgazdasági munkás felesleget az iparban kellett volna alkalmazni, aminek .a számára Róma világuralmi helyzete nagyszerű lehetőségeket nyújtott. Ez azonban nem következett be. Az egyes iparágak a régebbi gazdasági viszonyoknak megfelelően továbbra is a provinciális városok iparosainak a kezén maradtak, minek az lett a következménye, hogy Itália nagy behozatalra szorult mindig és a félsziget kivitele évszázadokon át alatta maradván a behozatalnak, a félsziget lassan elszegényedett.
Ebbe az új gazdasági rendbe életrevalóbb tagjaival a nemesség is beletalálta magát. Cato küzdelme az új renddel szemben nemcsak azért volt hiábavaló küzdelem, mert morális tényezőkkel akarta a harcot megvívni a gazdasági fejlődés tényezőivel szemben, hanem azért is, mert maga sem látta tisztán a dolgok okát és eredményét. Küzd a pénzarisztokrácia hatalmi hóbortjai és erkölcsei ellen s ugyanakkor maga ajánlja, hogy a tengerentúli kereskedelmet kollektív társas vállalkozásban bonyolítsák le, ami nyilvánvalóan az új gazdasági rendszervezési formáira mutat.

A római agrárnemesség ekként legkiválóbb képviselőjében nem talál rátermett képviselőre, a sorsa tehát éppúgy meg van pecsételve, mint a gondjaira bízott parasztságé. Az, amit ez az agrárnemesség az új világ fenyegető veszedelmeinek elhárítására tett, bármennyire is tiszteletreméltó, mégis csak hiábavaló, vagy pedig részletintézkedés. Ide tartoznak azok az erőlködések, melyek a hellén civilizáció betörését, az új, fejlettebb, finomultabb életmód, szokások és a szabadabb erkölcsök térfoglalását akarták meggátolni. Ugyanilyenek voltak a gazdasági védelmi intézkedések is. A gabonaárak romlása ellen mitsem tettek, a szőlősgazdák védelmére a provinciai borbehozatalt korlátozták. A kétségtelenül kiválóbb chiusi, thasusi és egyéb provinciális borokkal szemben, ettől az időszaktól kezdve csinálnak propagandát az itáliai boroknak, melyek a termelés fejlődése következtében egy század leforgásán belül úgy minőségileg, mint mennyiségileg pótolták a görög borokat.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)