Gaius egész lénye forradalmi, azzá teszi heve, magával ragadó és semmitől vissza nem rettenő elszántsága. De bár a senatus uralmának, a nemesség előjogainak eltörléséért küzdött, s bár mozgalma alapjában megrázta a köztársasági államrendszert, cselekvéseiben, terveiben, elgondolásában a törvényes keretek között maradt és sohasem jutott annak a tudatára, hogy a népfelség tana magában hordozza az arisztokratikus köztársaság megbuktatásának az alapfeltételeit.
Törvényhozása egy nagyszerű egységbe foglalta össze, amit elődei talán kevesebb tudatossággal a római demokrácia eszméjével kapcsolatba hoztak. Bátyja tervein és elképzelésén azonban messze túlhaladt. Merészség volt Ihne-től azt állítani, hogy „valami lényegesen újat nem akart alkotni". Szemben bátyjával, ki kizárólagosan a régi nagy agrárreformerek zseniális megújítója, C. Gracchus ezen túlmenőleg, egészen új államrendet formál s tökéletes novam nála a merkantil és demokratikus érdekek egybekapcsolása s a populáris mozgalom céljának a kitűzése.

Elképzelése annak a meglátásán épül fel, hogy az optimata senatorialis kormányzat fennálló formájában nem állhat meg, mert önző és rövidlátó osztálypolitikája mellett a nép jogos gazdasági, szociális és politikai kívánságait kiharcolni nem lehet. Ebből fakad a az meggyőződése, ami bátyjánál még csak tudat alatt él, hogy a demokratikus reformmozgalom kiinduló pontja a senatus és ezen keresztül a nemesség túlsúlyának a megtörése. Mi jön azonban az optimata-uralom helyére?
Itt alkalmazza és fejleszti tovább C. Gracchus bátyjának a népfölségről hirdetett elveit, amidőn a tömegek óhajainak megvalósulását akkor látja biztosítottnak, ha a tömegek maguk veszik kezükbe sorsuk intézését. Az a kérdés azután, hogy C. Gracchus mily formákat látott maga előtt ezen népuralmi rendszerben? És itt tévedett legnagyobbat! Felfogása az volt, hogy a nemesség előjogainak megsemmisítésével az egyes társadalmi osztályoknak évszázadokkal előbb megvolt egyenjogúsága áll vissza; az az állapot, midőn a patriciusok rendi hatalma megszünt, s az új hivatalnoknemesség kialakulóban volt még. A régi függetlenség és népuralom szellemével visszaállnak majd a régi alkotmányos formák.

Csakhogy azóta nemcsak az alkotmány változott meg, hanem az állam belső berendezése is. A városállamból világbirodalom lett, a városi kormányzat szűk keretei helyett világpolitikai iskolázottságú és látókörű férfiak államvezetése vált szükségessé. A kormányzaton levő nemesség ehhez a feladathoz jól-rosszul hozzáidomult; nagy tradíciói, politikai iskolázottsága és rutinja, minden korruptsága dacára az egyedüli osztállyá tette, mely a hatalmas világbirodalom ügyeit vezetni képes volt.
C. Gracchus ezt a körülményt nem vette tekintetbe, vagy legalábbis nem méltatta fontosságához mérten; akkor, amikor a senatoriális rendszer ellen megindította a római demokrácia élethalál harcát, ugyanakkor a megsemmisítendő régi helyett, nem tudott egy olyan új rendszert megalkotni és megalapozni, amely a világuralmat a rómaiságnak további évszázadokra biztosíthatta volna.