Több, egymástól igen eltérő okból kifolyólag nagyon nehéz megállapítani, mennyire erős hatást gyakorolt a kereszténység a római jogra annak kései fejlődési szakaszában, a Constantinus császár uralkodását követő időszakban. Biztos, hogy a fas fogalma lényeges jelentésváltozáson ment keresztül. A kor erkölcsi mércéje, legalábbis az elvárások szintjén, szintén megnőtt a megelőző korszakhoz viszonyítva. Tanulságos összevetnünk Anselmus általános és Paulus híres, adásvételre vonatkozó megállapítását:
In omnibus igitur decora est fides, iustitia grata, mensura aequitatis iucunda. [...] Purum igitur et sincerum oportet esse affectum et unusquisque simplicem sermonemproferat... nec fratrem circumscriptione verborum inducat.

A felebarát becsapását tiltó tétellel egyértelműen ellentétben állt Paulus korábbi, jogtudósi véleménye, amely megengedte, hogy a felek adásvétel esetén „rászedjék” egymást:
[...] naturaliter concessum est, quod pluris sit, minoris emere, quod minoris sit, pluris vendere, et ita invicem se circumscribere.

A kései dominátus időszakából származó források nem mutatnak változást a boni mores tekintetében. A Codex Theodosianushoz írt interpretatiókban többször találkozunk

a kifejezéssel. Egy helyen például condiciót minősítettek erkölcstelennek causa cuiuslibet criminis alapján. A fenti kódex egy másik fragmentuma szerint:
Quae tamen omnes donationes [...] non valebunt.

A fenti mondat valószínűleg csak a törvényellenes feltételekre vonatkozott, legalábbis a szöveg későbbi része erre látszik utalni:
si modum excesserint lege conscriptum, unde possint certae personae de immodica donatione proponere, hoc est si quartam sibi facultatis suae donator non reservaverit.

Az erkölcstelen kikötés törlését tartalmazta a donatióról szóló részhez írt interpolatio: Nam si inhonestae et impossibiles condiciones ponantur, remotis condicionibus firma donatio est.

Az interpretatio szövegének továbbolvasása érdekes megállapításokra vezet. A magyarázatok írója az inhonestae condiciones-t a sedpraeterea kifejezéssel elkülönítette a contra bonos mores condiciones eseteitől, és a közbűncselekményre vonatkozó, tehát törvényellenes ajándékozások körébe sorolta. Ugyanakkor világosan elhatárolta egymástól a lehetetlen és a törvényellenes (contra legem) ajándékozást is.

Sed praeterea illa donatio contra legem est, si quis rem in lite positam, quae repetitur, aut recto ordine donet aut condicionem contra bonos mores, hoc est causam cuiuslibet criminis, donator in donatione conscribat.

A scholia Sinaitica ad Ulpiani libros ad Sabinumban található töredék egyértelműen Paulus hatását mutatja.

A Kr. u. 5. századból származó constitutiones Sirmondianaeben található fordulat, agit enim bonis moribus Mayer-Maly szerint inkább a közbeszédre utalt, mint konkrét jogi kategóriára.

A Kr. u. 5-6. század fordulójáról, feltehetőleg Galliából származó Consultatio veteris cuiusdam iurisconsulti-ban meglepő módon több helyen fellelhető a klauzula. A fragmentumok a jó erkölcsökbe ütköző jogügyletek (pactumok és verbálszerződések) peresíthetetlenségére, lehetetlenségére (neque [...] pacisci possumus) [] vagy érvénytelenségére (nullius sunt momenti vagy neque [...] valet ) vonatkozó általános tételeket tartalmaztak.

Quantum ad nos delatae pactionis textus insinuat, potius contra bonos mores chartula ipsa litigii seminarium propagavit, quam tum utili deliberatione adsurgentium iurgiorum scandala resecavit. Dinoscitur itaque calliditas dictantis non habuisseprudentiam.

Az epitome Gaiban a klauzula alkalmazási körére vonatkozó példákat is találhatunk. A gaiusi eredeti szöveghez képest érdekes eltérés, hogy még a megbízásra vonatkozó gaiusi fejtegetés a furtumot és az iniuriát hozza fel példaként, az epitome a furtum mellett a homicidiumot és az adulteriumot sorolja fel. Tartalmaz tehát vagyon elleni, személy elleni és erkölcstelen cselekményeket is.

Iustinianusnál újra általánosító tendencia tapasztalható:
Secundum veteres itaque regulas sancimus omnimodo huiusmodi pacta, quae contra bonos mores inita sunt, repelli.. .

A szöveg további részében azonban a még élő személy hagyatékáról való megállapodásokra konkretizálódott az erkölcsösségre való generális hivatkozással induló mondat:
et nihil ex his pactionibus observari, nisi ipse forte, de cuius hereditate pactum est, voluntatem suam eis accommodaverit et in ea usque ad extremum vitae spatium perseveraverit.

A iustinanusi Institutiones egy töredékében lelhető fel a klauzula:
Illud quoque mandatum non est obligatorium quod contra bonos mores est, veluti si Titius de furto aut damno faciendo aut de iniuria facienda tibi mandet. Licet enim poenam istius facti nomine praestiteris, non tamen ullam habes adversus Titium actionem.

A mondat a gaiusi előzmény enyhe bővítése, amellyel már korábban részletesen foglalkoztunk.



Deli Gergely