Sextus Aurelius Victor könyveiből
25
A hadsereg soraiból felemelkedő Iulius Maximinus Thrax három évet uralkodott. Miközben éppúgy üldözte az ártatlan, mint a bűnös gazdagokat, Aquileiánál a katonák egy lázadás során fiával együtt felkoncolták. Eközben katonákra jellemző durva tréfával mindenki azt kiáltozta, hogy nincs szükség a különösen hitvány vérvonalú fajzatocskára sem.
26
Maximinus uralma alatt két Gordianus, a principatust megszerző apa és fiú, egyik a másik után odaveszett. Hasonló gyorsasággal ölték meg a hatalmat magához ragadó Pupienust és Balbinust is.
27 Gordianus, Gordianus leányági unokája, a legragyogóbb apától született Rómában, s hat évet uralkodott. Ktésiphón közelében a Philippus testőrparancsnok által feltüzelt katonák gyilkolták meg egy zendülés során életének tizenkilencedik évében.
A Római és a Perzsa Birodalom határának közelében eltemetett holtteste a Gordianus síremléke nevet adta a helynek.
28
Marcus Iulius Philippus öt évet uralkodott. Veronánál a saját seregéből ölték meg egy fejének közepét érő, fogsora fölötti vágással. Fiát, Gaius Iulius Saturninust pedig, akit felruházott a hatalommal, Rómában gyilkolták meg életének tizenkettedik évében. Oly nagy volt lelkének szigorúsága és komorsága, hogy ötéves korától fogva senkitől semmilyen tréfás ötlet nem volt képes nevetésre bírni, s a százados játékok alatt pajkosabban felnevető atyját is, habár még fiatal volt, tekintetének elfordításával utasította rendre. Philippus a legalacsonyabb sorból származott, az útonállók legnemesebb vezérétől született.
29
Decius Pannonia Inferiorból, Bubaliából származott, s harminc hónapot uralkodott. Decius fiát Caesarrá emelte. Valamennyi művészetben jártas, virtusban bővelkedő férfi volt, otthon békés és barátságos, fegyverzetben viszont nagyon is elszánt.
Barbár földön, az összekavarodó harcsorok között elmerült egy mocsár mélyében, emiatt aztán a holttestét sem tudták megtalálni. A fiát is megölték a háborúban. Ötven évet élt. Az ő idejében tették meg Valens Lucinianust imperátornak.
30
Vibius Gallus fiával, Volusianusszal két évet uralkodott. Az ő idejükben Hostilianus Perpenna a szenátus jóvoltából imperátorrá lett, majd nem sokkal később fertőző betegség emésztette fel.
31
Őalattuk tették imperátorrá Moesiában Aemilianust is, aki ellen mindketten felvonultak, ám Interamnánál a saját seregük meggyilkolta őket az apa életének körülbelül a negyvenhetedik évében, aki Meninx szigetén született, amit manapság Girbának neveznek.
Aemilianust uralmának negyedik hónapjában Spoletiumnál ölték meg, avagy talán annál a hídnál, ami úgy mondják a meggyilkolásáról kapta a Vérszomjas nevet, s Ocricolum és Narnia, valamint Spoletium és Róma városa között félúton áll. Maurus születésű volt, harcias, ám mégsem vakmerő.
Három év híján ötven évet élt.
32
A Colobius melléknevű Licinius Valerianus tizenöt évet uralkodott. A legragyogóbb szülőktől származott, ám együgyű és nagyon sokszor hanyag volt. Testileg-lelkileg alkalmatlannak bizonyult bármelyik nyilvános hivatal viselésére. Saját fiát, Gallienust augustus-szá, Gallienus fiát, Cornelius Valerianust pedig Caesarrá nevezte ki.
Az uralkodásuk alatt Regillianust Moesiában, Cassius Latienus Postumust pedig Gallienus fiának megölésével Galliában imperátorrá tették. Ugyanilyen módon ragadta magához az uralmat Aelianus Mogontiacumban, Aemilianus Egyiptomban, Valens a makedónoknál, Aureolus pedig Mediolanumban.
A Mesopotámiában háborút viselő Valerianus, akit a perzsák királya, Sapor legyőzött, majd rá nem sokkal elfogott, a parthusok között alantas szolgaságban öregedett meg. Amíg ugyanis élt, ugyanezen terület királya lábával a meghajolt császár nyakára lépve szokott felszállni lovára.
33
Gallienus pedig Cornelius fia helyére a másik fiát, Salonianust választotta ki. Átadta magát az ágyasok iránti különféle vágyainak, áhítozott felesége, Salonina és a Pipa nevű ágyasa iránt, akit az apja, a markomannok királya által jóváhagyott egyezség értelmében, Pannonia Superior egy részéért cserébe, házasság látszatával maga mellé vett.
Élete végén Aureolus-szal szemben vonult fel. Miután egy híd közelében amit amannak a neve után Aureolusnak hívtak, s amit elfoglalt és ledöntött ostrom alá vette Mediolanumot, ugyanennek az Aureolusnak a hazug vádja miatt, a sajátjai kezétől pusztult el.
Tizenöt évet uralkodott, hetet az atyjával, nyolcat egyedül. Ötven évet élt.
34
Claudius egy évet és kilenc hónapot uralkodott. Sokan gondolják azt, hogy Gordianus nemzette, midőn fiatalemberként házasságra készült lépni egy érett asszonnyal. A haldokló Gallienus rendelkezésére jelölték imperátorrá ezt a Claudiust, akihez Ticinumba, ahol állomásozott, Gallonius Basiliuson keresztül jutott el az uralkodói díszruha. Miután Aureolust a sajátjai meggyilkolták, a visszaszerzett légiókkal az alemannok törzse ellen harcoló uralkodó nem messze a Benacus-tótól oly sokakat szétszórt, hogy alig tudott az ellenség fele része életben maradni. Ezekben a napokban szerezte meg az uralmat Victorinus.
Amikor Claudius a Jóskönyvekből, amelyeket megvizsgálni rendelt, megtudta a kinyilvánítandó jóslatot, amely szerint a szenátus első emberének halálára nincs orvosság, Pomponius Bassus, aki akkoriban az első volt, felajánlotta a saját életét, ám a császár nem hagyta magát a válaszoktól félrevezetni, s saját magát adta ajándékként az államnak, amikor kijelentette, hogy senki sem birtokolhatja egy ily jelentős rangsor elsőségét, csakis az imperátor. Ezért a tettért mindenki annyira hálás volt, hogy nemcsak az „isteni” megnevezéssel ruházták fel, de Iupiter képmásához közel egy aranyból készült szobrot, valamint a Curiában egy arany mellszobrot is felajánlottak neki az előkelők.
Testvére, Quintillus lépett az örökébe. Az uralmat néhány napon át kezében tartó uralkodót meggyilkolták.
35
Aurelianus egy jelentéktelen származású apától született, aki úgy beszélik egy nagy tiszteletű szenátor, Aurelius szabad földbérlője volt valahol Dacia és Makedonia között. Öt évet és hat hónapot uralkodott. Nem különbözött Nagy Sándortól, vagy Caesartól, a diktátortól.
A római világot ugyanis három év alatt visszafoglalta a bitorlóktól, míg Alexandrosnak hatalmas győzelmeken keresztül tizenhárom év kellett India eléréséhez, Gaius Caesarnak pedig egy évtized a gallok leigázásához, s négy év a polgárok elleni összecsapáshoz. Itáliában három csatában volt győztes: Placentiánál, a Metaurus folyó és Fanum Fortunae közelében, s végül a ticinumi mezőknél.
Az ő idejében Septimiust a dalmátok között imperátorrá emelték, majd a sajátjai azonnal lekaszabolták. Ez idő tájt lázadtak fel Róma városában a pénzverők is, akiket Aurelianus a legnagyobb kegyetlenséggel megfékezett. Először övezte a fejét diadémával a rómaiak közül, valamint drágaköveket és mindenféle aranyozott ruhát hordott, amelyek addig a római szokások számára majdhogynem ismeretlennek számítottak.
A várost erősebb és szélesebb falakkal vette körül. A disznóhús fogyasztását szabályozta a nép körében. Tetricust, akit a sereg Galliában imperátornak tett meg, Lucania correctorává léptette elő, s azzal a finom tréfával ugratta ezt az embert, hogy magasztosabb Itália valamelyik részét irányítani, mint az Alpokon túl uralkodni. Végül saját szolgájának csalárdsága miatt veszett oda, aki néhány katonaembernek, a barátainak átadta feljegyzett neveiket, megtévesztő módon utánozva a császár kézjegyét, mintha Aurelianus megölni készülne őket, s ezért azok az út felénél, amely Konstantinápoly és Heraclea között fekszik, meggyilkolták.
Kegyetlen volt és vérszomjas, minden pillanatban szigorú, ráadásul a nővére fiának gyilkosa. Ekkoriban hét hónapig egyfajta uralkodó nélküli időszak köszöntött be.
36
Utána Tacitus vette át az uralmat, egy jeles erkölcsű férfi, aki uralmának kétszázadik napján Tarsusban halt meg láz következtében. Florianus követte őt. Ám amikor a hadsereg nagy része Equitius Probust, e hadi szolgálatban jártas személyt választotta meg, Florianus uralmának hatvanadik napján, a hatalmi játszmába minden bizonnyal belefáradván, ereinek felvágásával, saját vérét ontva öngyilkos lett.
37
Probus egy falusi, kertészkedésben jártas apától, név szerint Dalmatiustól született, s hat évet uralkodott. Legyőzte az imperátorrá tett Saturninust keleten, Proculust és Bonosust pedig Agrippinában. Megengedte a galloknak és a pannoniaiaknak, hogy szőlőskertjeik legyenek. A Sirmium közelében lévő Termékeny-hegyre és a Moesia Superiorban lévő Arany-hegyre a katonaság munkájával szőlőskerteket ültetett.
Sirmiumban, a Vastoronyban ölték meg.
38
Carus Narbonában született, s két évet uralkodott. Azonnal Caesarokká tette Carinust és Numerianust. Ktésiphón közelében villámcsapás következtében vesztette életét. Fiát, Numerianust pedig, miközben rátörő szembaja miatt gyaloghintóban hordozták, Aper felbujtására, aki az apósa volt, csalárdul meggyilkolták. Bár szándékosan eltitkolták halálát, s így Aper magához tudta ragadni a hatalmat, a holttest bűzétől a bűn lelepleződött.
Ezután az uralmat magához ragadó Sabinus Iulianust Carinus ölte meg a veronensisi mezőknél. Ez a Carinus mindenféle bűnnel bemocskolta magát. Számos ártatlant megölt koholt vádak alapján. Tönkretette az előkelők házasságait. Tanulótársaira nézve, akik a tanteremben egykor szavaikkal gyötörték, ugyancsak veszedelmes volt.
Végül a tribunusa jobbja által lett felkoncolva, akinek azt beszélik meggyalázta a feleségét.
39
A dalmát Diocletianust, Anulinus szenátor szabadosát, amíg az uralmat magához nem ragadta, az édesanyjáról és a Dioclea nevű városról Dioclesnek nevezték, ám amikor a római világ fölötti hatalmat megszerezte, a rómaiak szokása szerint megváltoztatta a görög nevet.
Huszonöt évet uralkodott.
Maximianust augustus-szá tette. Constantiust és az Armentarius melléknevű Galerius Maximianust Caesarokká nevezte ki, s hozzáadta Constantiushoz Theodorát, Herculius Maximianus mostohalányát, miután az eltaszította magától korábbi feleségét.
Ez idő tájt Charausiust a galliai tartományokban, Achilleust Egyiptomban, Iulianust pedig Itáliában imperátorokká tették, majd különböző halállal odavesztek. Közülük Iulianus, miután egy tőrszúrás a bordáin keresztül hatolt, tűzbe vetette magát. Az uralkodói hatalmat Nicomediában önként átengedő Diocletianus a saját birtokain öregedett meg.
Amikor Herculius és Galerius a hatalom újbóli felvételére kérték fel, mintha valamilyen ragályt utasítana vissza, ily módon válaszolt: „Bárcsak meg tudnátok nézni Salonában a saját kezünkkel ültetett zöldségeket, akkor ugyanis nem tartanátok ezt az ajánlatot csábítónak.”
Hatvannyolc évet élt, ebből közel kilencet közemberként töltött el. Olyan halállal halt, hogy nagyon is nyilvánvaló volt a félelemből elkövetett öngyilkosság. Amikor ugyanis Constantinus és Licinius esküvői ünnepségekre invitálták, ám öregkora miatt azokon nem bírt már részt venni, s kimentette magát, fenyegető válaszokat kapott, amelyekben szemére vetették, hogy Maxentiust támogatta és Maximinust támogatja, ő pedig gyalázatos halált gyanítva úgy mondják mérget nyelt.
40
Ezekben a napokban kiáltották ki a Caesarokat, Constantiust, Constantinus atyját és Armentariust augustusoknak, s új Caesarokat is választottak, Severust Itáliában, Maximinust, Galerius nővérének fiát pedig keleten. Ekkortájt tették Caesarrá Constantinust is.
Maxentiust a Várostól hat mérföldre fekvő villában, a lavicanumi útnál emelték imperátorrá, később pedig Liciniust is augustus-szá tették, s hasonló módon lett imperátor Alexander Karthágóban; Valenst is ugyanígy emelték imperátorrá. A felsoroltak végzete pedig ilyen volt: Severus caesart, Herculius Maximianus ölte meg Rómában, a Három Fogadónál, s holttestét Gallienus síremlékéhez vitték, mely a Várostól az Appián kilenc mérföldnyi távolságra van.
Galerius Maximianus elsorvadt nemi szervei miatt halt meg.
Maximianus Herculiust Constantinus körülzárta Massiliában, majd elfogta, s a legrosszabb halálfajtával, kötél általi nyaktöréssel büntette. Alexandert Constantinus serege végezte ki. Maxentius, miközben Constantinus ellen harcba bocsátkozott, a Mulvius-híd fölött nem sokkal hajókból hidat veretett, majd az oldala felől fellépni igyekezve lovának botlása következtében elmerült a mélységben. Páncéljának súlya miatt az iszap által elnyelt holttest alig került elő.
Maximinus természetes halállal halt meg Tarsusban.
Valenst Licinius büntette halállal. A jellemük pedig ilyen volt: A Herculius melléknevű Aurelius Maximianus vad természettel, lángoló szenvedéllyel bíró, megnyilvánulásai alapján ostoba ember volt, s paraszti sorból, Pannoniából származott. Sirmiumtól nem túlságosan messze még manapság is látható a hely ugyanis ugyanide palotát épített -, ahol a szülei egykor napszámos munkát végeztek.
Hatvanéves korában halt meg, húsz évig volt imperátor.
Eutropiának, egy szír asszonynak nemzette Maxentiust és Faustát, Constantinus feleségét. Constantinus atyjához, Constantiushoz Theodora mostohalányát adta hozzá. De Maxentius úgy mondják asszonyi mesterkedés által becsempészett gyerek volt, aki férje lelkét a legkedvesebb jósjellel, egy fiú születésével igyekezett megnyerni magának. Ez a Maxentius soha senkihez sem volt kedves, még atyjához, vagy apósához, Galeriushoz sem.
Galerius (habár bárdolatlan és falusias igazságérzettel bírt) meglehetősen dicséretre méltó, szép testű, kiváló és szerencsés harcos volt. Vidéki szülőktől származott, ő maga egy csordapásztor volt, innen kapta az Armentarius melléknevet.
Dacia Ripensisben született, s ott is temették el. Ezt a helyet édesanyja, Romula nevéről Romulianumnak nevezte el. Gőgösen azt merészelte állítani, hogy anyja Nagy Sándor szülőjéhez, Olympiashoz hasonló módon, kígyóval hálva esett vele teherbe. Galerius Maximinus, aki Armentarius nővérétől született, s az uralma előtt Daca néven szólították, négy éven át caesar, azután pedig három éven át a kelet augustusa volt, születésére és foglalkozására nézve pedig pásztor, ugyanakkor valamennyi különösen bölcs nyelvtudóssal kapcsolatot ápolt, s csendes természetű, bor után sóvárgó személy volt. Emiatt aztán részegen, kába tudattal kegyetlen dolgokat parancsolt meg, de amikor megbánta tettét, elhalasztotta, amiket elrendelt, s egy józan reggeli időpontban hozott döntést. Alexander fríg származású, gyáva természetű volt, öregkorának gyengesége miatt maradt alul a rátörő gondokkal szemben.
41
Miután mindannyian távoztak a hatalomból, az uralkodáshoz való jogok Constantinus és Licinius birtokába jutottak. Constantinus, Constantius imperátor és Helena fia harminc évet uralkodott. Galerius a fiatalembert Róma városában vallási ürüggyel túszként fogva tartotta, de az elmenekült, s az üldözők akadályozása céljából megölte a futárszolgálat állatait, amerre csak az útja vezetett, majd megérkezett atyjához Britanniába. Ezekben a napokban ugyanott apját, Constantiust véletlenül épp a végzet szorongatta. Atyja halála után mindenkinek, aki jelen volt, de kiváltképp Crocusnak, az alemannok királyának a támogatásával, aki a segítés szándékával csatlakozott Constantiushoz, megszerezte az uralmat.
Nővérét, Constantiát a Mediolanumba hívott Liciniushoz adta feleségül. Crispus nevű fiát pedig, aki a Minervina nevű ágyasától született, az Arelatensis városában ezekben a napokban világra jött Constantinus-szal, valamint Licinius majd húsz hónapos fiával, Licinianus-szal együtt Caesarokká emelte.
A birodalomrészek azonban nehezen őrizték meg ezután az egyetértést, Licinius és Constantinus között pedig viszály támadt. Először Cibalánál, a Hiulca nevű mocsár mellett, éjjel, Constantinus nevében támadtak rá Licinius táborára, amely következtében Licinius megfutamodott és egy madár gyorsaságával Byzantiumba érkezett. Ott aztán Martinianust, a császári hivatalok legfőbb elöljáróját Caesarnak tette meg.
Ezután Constantinus a háborúban erősebbnek bizonyulva arra kényszerítette Bithyniában Liciniust, hogy az életéért cserébe szerződésben ajánlja fel az uralkodói jelvényeket a feleségén keresztül. Innen Thessalonikébe száműzte, kicsit később pedig őt és Martinianust is kivégeztette. Ez a Licinius uralkodásának megközelítőleg a tizennegyedik éve után, életének közel a hatvanadik esztendejéhez halt meg. Telhetetlen kapzsisága miatt mindenkinél romlottabbá vált, s a féktelen bujaság sem volt idegen tőle, ráadásul durva volt és nem kicsit türelmetlen, továbbá a tudományok ellensége, amiket hatalmas tudatlansága miatt méregnek és állami ragálynak nevezett, s különösen a törvényszéki munkára utalt így.
A földművesekkel és a vidékiekkel, mivel közülük származott és közöttük nevelkedett, meglehetősen leereszkedően bánt, a katonaságnak pedig a legszigorúbb felügyelőjeként lépett fel a régiek szokásai szerint. Az összes eunuchot és udvaroncot hevesen megvetette, a palota férgeinek és patkányainak nevezte őket. Constantinus pedig miután háborúinak csodálatos sikerességével megszerezte az egész Római Birodalom irányítását, úgy vélik, hogy felesége, Fausta sugalmazására kivégeztette fiát, Crispust.
Később feleségét, Faustát forró fürdőbe dobatva tette el láb alól, miután édesanyja, Helena unokája miatti nagy fájdalmában szemrehányást tett neki. Annyira szélsőségesen, amennyire csak el lehet képzelni, a hírnév megszállottja volt. Traianust falgyomnak szokta nevezni a számos épületre felírt császári címei miatt. Hidat épített a Dunán. Az uralkodói viseletet drágakövekkel, a fejét pedig állandóan diadémával ékesítette. Számos dologban különösen rátermettnek bizonyult: a legszigorúbb módon, a törvények erejével vetett véget az ármánykodásoknak, a nemes művészeteknek, különösen az irodalomtudománynak pedig gondját viselte, s olvasni, írni, filozofálni szokott, a követségeket, valamint a provinciák panaszait pedig saját maga hallgatta meg.
Miután Caesarként elismerte fiait és testvére gyermekét, Delmatiust, hatvanhárom évet megélve, amelynek a felét uralkodással töltötte, mégpedig úgy, hogy tizenhárom évig egyeduralkodó volt, betegségben meghalt. Inkább csökönyös volt, semmint udvarias. Emiatt aztán a köznép Trachalaként (Nyakasként) emlegette. Tíz éven át a legkiválóbb volt, a következő tizenkét esztendőben azonban alávaló, a legutolsó tíz évében pedig mértéktelen pazarlásai miatt már gyámolt gyereknek nevezték.
Holttestét a Konstantinápolynak nevezett Byzantiumban temették el. Halála után Delmatiust a katonák erőszakkal tették el láb alól. Így aztán a római világ fölötti uralom Constantinus három fiára maradt: Constantinusra, Constantiusra és Constansra. A kormányzásra megkapott birodalomrészeket önállóan irányították: ifjabb Constantinus az összes Alpokon túli területet, Constantius a Márvány-tengertől Asiáig és a keletig húzódó földeket, Constans Illyricumot, Itáliát és Afrikát, Delmatius Thrákiát, Makedoniát és Achaiát, Annibalianus, Delmatius caesar testvére pedig Armeniát és a környező szövetséges népeket.
Itáliának és Afrikának a birtoklása miatt azonban Constantinus és Constans azonnal viszálykodni kezdett egymással. Amikor a meggondolatlan és hatalomittas Constantinus fosztogatás látszatával, gyalázatos módon idegen területekre rontott be, lekaszabolták és egy folyóba vetették, aminek Alsa a neve, s nem messze Aquileiától folyik.
Amikor pedig Constans a vadászat szenvedélyétől hajtva erdőkben és hegyi legelőkön bolyongott, nagyszámú katona, az értelmi szerzők, Chrestius, Marcellinus, valamint Magnentius vezetésével összeesküdött a meggyilkolására: amint utóbbi elhatározta a végrehajtandó tett napját, Marcellinus fia megszületését színlelve sokakat lakomára invitált. Késő este aztán miközben lakomával ünnepeltek, Magnentius a magán való könnyítés látszatával, a megszokott módon kivonult, majd megszerezte a tiszteletre méltó uralkodói viseletet.
Amikor ez a tett kitudódott, Constans megpróbált Helenába, a Pireneusokban lévő legközelebbi városba menekülni, ám Gaiso utánaküldve legjobb embereit, augustusként történő uralkodásának tizenharmadik (korábban három évig caesar volt), életének pedig a huszonhetedik évében meggyilkoltatta. Lábainak és kezeinek az ízületi fájdalmától erőtlen volt, ám szerencsés a birodalomrészének mérsékelt éghajlata és a termés bősége miatt, valamint mivel nem kellett a barbároktól rettegnie. Ezek az előnyök azonban nagyobbakká is válhattak volna, ha a provinciák kormányzóit nem pénzért, hanem a rátermettségüket megítélve lépteti elő.
Amikor halála kitudódott, hadvezére, Vetranio Pannóniában, Mursia városában megkaparintotta a hatalmat, Constantius azonban néhány nappal később uralmától megfosztotta, ám nemcsak hosszú életet engedett neki, hanem még a visszavonultság élvezetes éveit is. Szinte az ostobaságig menően egyszerű ember volt.