Az ismeretlen szerzőt kiemelten érdekelte a szexualitás, illetve a császárok magánéletének témája. Általában negatív értékítéletet hordozó exemplumok olvashatók a breviáriumban a nemiségről, amelyek az önmegtartóztatás hiányát, avagy az uralkodó homo-, illetve biszexualitását kárhoztatják, de Traianus és Plotina házasságába betekintve például egy ideális férfi-nő kapcsolatot is bemutat az epitomátor (42.21.), s Theodosiusról is megtudjuk, hogy szerető férj volt (48.18.).

Az önmegtartóztatás és a vágyak legyőzése mellett a monogámia is fontos erény az Epitomében. Az ismeretlen szerző ahol tudja, ott megnevezi az uralkodók nőtársait, vagyis a császárnékat és a császári szeretőket is, akiket az imperátorok fontos partnereinek tekint, s akiknek erkölcsi kötelességük a helyes út felé terelni férjeiket a kormányzás viszontagságai közepette. Név szerint összesen 23 császárnét és császári szeretőt említ meg az epitomátor:

■ Scribonia (Augustus felesége Epit. de Caes. 1.23.)

■ Livia (Augustus felesége Epit. de Caes. 1.23.)

■ Messalina (Claudius felesége Epit. de Caes. 4.5.)

■ Agrippina (Claudius felesége Epit. de Caes. 4.10.)

■ Octavia (Nero felesége Epit. de Caes. 5.5.)

■ Poppaea Sabina (Nero szeretője Epit. de Caes. 5.5.)

■ Sporus (Nero férfiszeretője Epit. de Caes. 5.7.)

■ Domitilla (Vespasianus felesége Epit. de Caes. 10.1.)

■ Bereniké (Titus szeretője Epit. de Caes. 10.4.)

■ Domitia (Domitianus felesége Epit. de Caes. 11.11)

■ Sabina (Hadrianus felesége Epit. de Caes. 14.8.)

■ Marcia (Commodus szeretője Epit. de Caes. 17.5.)

■ Salonina (Gallienus felesége Epit. de Caes. 33.1.)

■ Pipa (Gallienus szeretője Epit. de Caes. 33.1.)

■ Theodora (Constantius Chlorus felesége Epit. de Caes. 39.2.)

■ Eutropia (Maximianus felesége Epit. de Caes. 40.12.)

■ Fausta (Constantinus felesége Epit. de Caes. 40.12.)

■ Helena (Constantius Chlorus szeretője Epit. de Caes. 41.2.)

■ Constantia (Licinius felesége Epit. de Caes. 41.4.)

■ Minervina (Constantinus szeretője Epit. de Caes. 41.4.)

■ Constantina (Gallus caesar felesége Epit. de Caes. 42.1.)

■ Eusebia (II. Constantius felesége Epit. de Caes. 42.20.)

■ Pompeia Plotina (Traianus felesége Epit. de Caes. 42.21.)

Egy fiktív császári szeretőről is szó van a szövegben, azonban Epit. de Caes. 23.1. tévesen állítja, hogy Soemae (Iulia Soaemias) Caracalla szeretője lett volna. Elagabalusnak tehát valójában nem Caracalla volt az apja.

Az Epitome nemcsak „királytükör”, hanem „királynétükör” jellegű munka is, különösen a Plotináról szóló szöveghely foglalja össze azokat a gondolatokat, hogy milyennek is képzelte el a késő ókori breviárium szerzője a császár ideális partnerét. A császárné önálló, gondolkodó személyiség, akinek nem csupán az utódszülés a dolga, hanem a császár befolyásolása és finom irányítása is abban az esetben, ha a politikai helyzet rossz irányba haladna a Római Birodalomban. Amelyik császárné, vagy szerető nem képes felnőni férjéhez, sőt bűnök sokaságát követi el, az éppúgy megérdemli a bírálatot az epitomátor szerint, mint a bűnös imperátorok. Messalina és Agrippina ugyanolyan gyilkosok, mint Nero, vagy Domitianus.
Bereniké nem méltó arra, hogy Titus felesége legyen, hiszen míg férje megváltozott, addig ő a régi maradt (10.6-7.). Eusebia megrontotta férje hírnevét, mert erőszakos udvarhölgyei befolyásolták döntéseit (42.20.). Azt is megtudjuk továbbá az ismeretlen szerzőtől, hogy Gallienus regnálása alatt Pipa, a markomann ágyas elégedettségén egy egész provincia, Pannonia Superior sorsa múlott (33.1.).
Az Epitome de Caesaribus szerzője tehát az államélet szempontjából is fontosnak tartja a császárnék és császári szeretők szerepkörét, hiszen belátja, hogy a nőtársak külsejükkel és praktikáikkal sokat el tudnak érni az uralkodónál, s ahogy Marcia „teljesen gúzsba kötötte Commodus lelkét” (17.5), úgy köthetik gúzsba a rossz császárnék az államot is azáltal, hogy nem megfelelő hatással vannak az imperátorra. Egy jó feleség alatt azonban a római állam is felvirágzik, ahogy azt Plotina már idézett példája is mutatja.

Szexualitásról és az uralkodók magánéletéről összesen 49 szöveghely szól a munkában, amelyek közül alig 10 hordoz pozitív értékítéletet. Az epitomátor maga neoplatonista szellemiségű lehetett, Plótinosnak, a neoplatonizmus alapítójának a szexualitáshoz való viszonya pedig teljesen elutasító volt: „az égben nincsenek házasságok” írja az Enneádokban a lélek testtel szembeni primátusát hirdető filozófus. Az epitomátor minden bizonnyal nem utasította el ennyire mereven a testiséget, inkább a józan mértékletesség elve vezérelte ezen a területen is, ugyanakkor részben talán valóban a neoplatonizmus hatása, hogy az ismeretlen szerző alig említ pozitív példát munkájában a férfi-nő kapcsolatokra. Indok lehet a tendenciára az is, hogy a négy platóni kardinális erény (igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség) közül a mértékletesség hiányát az imperátorok szexualitásán keresztül lehetett leginkább bemutatni olyan módon, hogy a késő ókori olvasó megdöbbenjen a történeteken.