A késő ókori breviáriumok közül messze az Epitome de Caesaribus említi a legtöbb ellencsászárt, szám szerint 36-ot. Ennek feltételezésem szerint az lehet az oka, hogy az epitomátor egy válságos időszakban, 407/408-ban írta munkáját, amikor nemcsak a Galliában fosztogató vandál-alán-szvév törzsszövetség, a pár évvel korábban Észak-Itáliát végig rabló gótok, illetve a keleti provinciákat támadó hunok veszélyeztették a Theodosius császár által kettéosztott Római Birodalmat, hanem az uralomra törő ellencsászárok és usurpátorok sokasága is.

407 folyamán, a Galliában és Britanniában kitört káosz következtében Marcus, Gratianus, valamint III. Constantinus és fia, Constans caesar is felöltötték a bíbort, ahogy azt Zósimos, illetve Orosius említik történeti munkáikban. Az ellencsászárokkal kapcsolatban lásd bővebben az Epitome de Caesaribus datálásáról (205-207. oldalak), illetve az ismeretlen epitomátorról szóló fejezeteket (218-220. oldalak).