Az egykori Római birodalom hatása napjainkban is elég fundamentális mind politikailag, szociológiailag, gazdaságilag és kulturálisan is, öröksége a jog, az építészet és mérnöki tudomány, a kereszténység, a nyelv és az irodalom. Virágkora körülbelül 800 évig tartott, és a XVI. századig nem akadt párja nyugaton, éppen ezért is fontos foglalkozni történetével. Az első római történetíró, Quintus Fabius Pictor görögül írta meg hazája történetét Kr. e. a 3. században. Őt követte Naevius és Ennius történeti eposza a pun háborúkról. Két könyve maradt fenn Sallustiusnak és Iulius Caesarnak is, de az első nagy összefoglaló munka Titus Livius nevéhez kötődik.
Meg kell még említenem Velleius Paterculust, Thukydidészt, Tacitust, Suetoniust és Ammianus Marcellinust, de még rengeteg nagy nevet sorolhatnék fel, kiknek munkái mind elősegítették a Római birodalom történetének feltérképezését. Felmerülhet a kérdés, hogy miért tettem róluk említést.
Közös pont ókori történetíróinkban, hogy többnyire csak az Imperium Romanum históriáját és funkcióját kutatták, figyelmen kívül hagyva az események miértjét. Nekik köszönhetően ma már többnyire pontosan ismerjük a kezdeti kis városállam fejlődésének és világbirodalommá alakulásának történetét, háborúit, politikáját, társadalmát, gazdaságát, azonban még most is megosztott vélemény alakult ki a római imperializmusról.
Mit jelent maga az imperializmus, 19. században született kifejezés és milyen értelemben beszélhetünk római imperializmusról? Vajon miért hódították meg a Rómaiak a Földközi tenger térségét, mi vezérelte őket abban, hogy egy Hispániától Kis-Ázsiáig és Észak Afrikától Galliáig terjedő birodalmat hozzanak létre? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ.