Befejezésemben szeretném összegezni az eddigieket. A Római birodalom hódításának miértjét kutatva számos problémába ütköztem, azonban ez mind csak erősíti azt az álláspontom, hogy nem lehet az Imperium Romanum történetére sem csak a defenzív, sem csak a tudatos imperializmust ráerőltetni, hiszen a probléma sokkal összetettebb.
A kezdeti városállamnak védekeznie és alkalmazkodnia kellett a túlélésért, és amikor felülemelkedett szomszédjain, meghódítva Itáliát, Róma ráébredt arra, hogy hódításra született. Valószínűleg hittek abban, hogy tisztességes és méltó háborúkat vívnak, és úgy gondolták, hogy az istenektől kapott feladatuk az uralkodás:

„Más faj elismerem élethűbb ércszobrokat alkot,
S arcot olyant farag, úgy, hogy szinte beszél az a márvány,
Jobb ügyvéd is akad, s ki leírja a csillagok útját
Mérőbotjával, vagy számontartja kelésük:
Ám a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj,
El ne feledd hogy békés törvényekkel igazgass,
És kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad!"