logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A rabszolga-kereskedelem.

1. A rabszolgákkal élénk kereskedelmet folytattak. Az Ószövetség a föníciaiakat említi, mint rabszolgákkal kereskedő népeket (Amós. 1,6.9; Jóéi 4,3 kk.). A hellenizmus idején a rabszolga kereskedelem egyik legfontosabb központja Delos szigete volt, ahol egy-egy vásárnapon ezrével adták el a rabszolgákat. Ezeket részben embervadászok fogdosták össze, részben pedig adósságok fejében vagy egyéb bírói ítélet alapján adtak el valakit rabszolgának. De pl. Dionysios, a syracusai uralkodó is eladatta Platont rabszolgául, úgyhogy utóbb egy ismerőse, Annakeris váltotta őt ki.
A legtöbb rabszolgát a háborúk során ejtették fogságba. Tudjuk pl., hogy a makkabeusi háborúk idején a szír seregekkel is állandóan jártak rabszolga kereskedők, akik a foglyul ejtett zsidókat összevásárolták (v. ö. 1. Makk. 3,41).

A római hadsereget is állandóan kísérték rabszolga kereskedők (mangones), akik a hadifoglyokat felvásárolták. A Pydna melletti csata (Kr. e. 168) után a rómaiak Epirus 70 városának a lakosságát mind eladták rabszolgának.
A rómaiak görögországi és keleti hadjárataik során rengeteg embert fogtak el és hurcoltak el rabszolgaként Rómába. Görögország lakossága e miatt a Kr. e. 1 évszázadban nagyon megritkult. Később Nyugat és Észak-Európából került sok germán rabszolga Rómába. Csak amikor a Kr. u. 2. század végétől fogva megszűntek a birodalom rabló hadjáratai, csappant meg a rabszolga kereskedelem és a rabszolgák száma is a római birodalomban.

Marcus Aurelius, a filozófus» császár (161-180) volt az első, aki a markomannok ellen viselt hadjáratai során foglyul ejtett nagyszámú germánt nem adatta el rabszolgaként, hanem letelepítette őket földművelőkként a különféle járványok által elnéptelenedett provinciákban.
A hadifoglyokból lett rabszolgák állandó nyugtalanságot okoztak. Sok fegyverekhez értő férfi volt köztük és egyébként sem voltak mindig hajlandók beletörődni sorsukba. Innét érthetők a gyakori és időnként rendkívül súlyossá vált rabszolgalázadások, ill. rabszolgaháborúk.
A legsúlyosabb köztük a Spartacus által vezetett felkelés volt (Kr. e. 73-71). Spartacus talán a Spartakidák trák királyi nemzetségéből származott, egy ideig a trák segédcsapatoknál római szolgálatban állott, de megszökött és amikor elfogták, gladiátorként versenyjátékokra osztották be.
Amikor a Capua környéki gladiátor-iskolából egy csapat 73-ban kitört és megszállta a Vezuvot, hamarosan nagyszámú rabszolga csatlakozott hozzájuk a dél-itáliai nagybirtokokról. A csapatokat a rómaiaknak csak hosszú harcok után sikerült leverni. Az elfogott rabszolgákon kegyetlen bosszút álltak: a Capuától Rómába vezető út mentén 6000 rabszolgát feszítettek keresztre.

2. A rabszolgák ára természetesen nagyon különböző volt és függött a kínálat nagyságától. A császárság első századában kb. 400 denarius körül mozgott. De az árak még a kínálat nagyságánál is erősebben függtek a rabszolgák „szakképzettségétől". Szakmunkások, képzett szakácsok, énekesek, „filozófusok" és divatossá lett néger rabszolgák jóval drágábbak voltak. Különlegesen használható rabszolgákért esetenként igen magas árat is fizettek. Egy süket öszvérhajcsárért - Martialis (XI, 38) szerint - egy esetben 20 000 sestertiust adtak. Voltak „luxus-rabszolgák" is, pl. szép fiúk, akik pohárnokokként szolgáltak lakomáknál, azután törpék és óriások, különféle torzalakok, stb: ezek ára is különlegesen magas volt-e.



Forrás: Kovács Károly - Hellénizmus, Róma, Zsidóság