logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Az emberek állapotáról

9. A legfőbb felosztás pedig a személyek joga tekintetében az, hogy minden ember vagy szabad (liber), vagy rabszolga (servus).

10. A szabad emberek közül ismét egyesek ingenuusok, mások libertinusok.

11. Ingenuusok azok, akik szabadnak születtek; libertinusok azok, akik a jog szerinti rabszolgaságból föl lettek szabadítva.

12. A libertinusoknak ismét három fajtája van: [a libertinusok] ugyanis vagy római polgárok (cives Romani), vagy latin jogúak (Latini), vagy „dediticiusnak minősülők" (dediticiorum numero). Lássuk csak ezeket egyenként, legelőször azonban a dediticiusokal.


(IV. A dediticiusokról avagy a lex Aelia Sentiáról)

13. Alex Aelia Sentia ugyanis elrendeli, hogy azok a rabszolgák, akiket uraik büntetésből bilincsbe verettek, és akikre szégyenbélyeget sütöttek, vagy akiket vétség (noxa) miatt kínzóeszközzel kínvallatásnak vetettek alá és ezt a vétséget rájuk bizonyították, vagy akiket arra adtak, hogy gladiátorként harcoljanak vagy a vadállatokkal küzdjenek, vagy akiket [cirkuszi] játékba vetettek vagy őrizet alá helyeztek, és utóbb vagy ugyanazon, vagy más úr által fel lettek szabadítva, ugyanolyan szabad állapotúak legyenek, amilyen állapotúak a peregrinus dediticiusok. (V. A peregrinus dediticiusokról)

14. Peregrinus dediticiusoknak pedig azokat nevezik, akik egykor a római nép ellen fegyvert ragadva harcoltak, s azután legyőzetvén megadták magukat.

15. Az ilyen gazságot elkövetett rabszolgákról tehát azt mondjuk, hogy bármilyen módon bocsáttassanak is szabadon és bármilyen életkorúak legyenek is, jóllehet uruk teljes jogú tulajdonában voltak, sohasem lehetnek akár római polgárok, akár latin jogúak, hanem mindenképpen „dediticiusnak minősülő"-nek kell őket tartanunk.

25. Azok pedig, akik „dediticiusnak minősülnek", semmiképpen nem szerezhetnek [ti. tulajdont] végrendelet alapján, akárcsak bármely peregrinus; sőt ők maguk sem tehetnek végrendeletet, legalábbis a [jogtudósok] többségi álláspontba] szerint.

26. A legrosszabb tehát azoknak a szabadsága, akik „dediticiusnak minősülnek", [és] semmilyen törvény vagy senatusi határozat, vagy császári rendelet nem ad nekik lehetőséget a római polgárjog megszerzésére. 27. Sőt Róma városában vagy a Róma városától számított százmérföldes körön belül nem tartózkodhatnak, ha pedig mégis megtennék, őket magukat s tulajdonukat el kell árverezni azzal a feltétellel, hogy ne szolgáljanak s ne is bocsáttassanak szabadon Róma városában vagy a Róma városától számított százmérföldes körön belül, és ha szabadon bocsátanak őket, a római nép rabszolgái lesznek. így rendeli mindezt a lex Aelia Sentia.


F. G. R. Z.