logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A szabadon születettek és felszabadítottak jogállás béli különbsége

Iustinianus: Institutiones [Institúciói] I, 4, 1; 5, 1-3.



4. A szabadon születettekről (ingenui).

Szabadon született (ingenuus) az, aki rögtön, ahogy megszületett, szabad (liber). Akár két szabadon született (ingenui) házasságából (matrimonium) született, akár felszabadítottaktól (libertini), akár egy felszabadítóitól és egy szabadon születettől. De ha valaki szabad anyától (libera) és rabszolga apától (servus) születik, nem kevésbé születik szabadon születettnek, mint aki szabad anyától és ismeretlen apától született, minthogy házasságon kívül fogantatott. Elegendő, hogy az anya szabad legyen akkor, amikor születik, még ha mint rabszolganő esett is teherbe. Ellenkező esetben is, ha mint szabad nő esett is teherbe, de rabszolganővé válva szült, a szabály az, hogy ő, aki születik, szabadnak születik, mivel nem szabad, hogy az anya vesztesége annak ártson, aki az anyaméhben van. Ebből (felvetődik) az a kérdés, hogy ha egy terhes rabszolganő felszabadította válik, de ezután rabszolgává válva szült, szabadot (liber) vagy rabszolgát (servus) szül.
Marcellus úgy ítéli meg, hogy szabadnak születik, elegendő ugyanis annak, aki az anyaméhben van, hogy a közbülső időben szabad anyja van: ami igaz is. 1. Mivel, ha valaki szabadon születettként (ingenuus) születik, nincs kárára annak, hogy rabszolgaságban (servitas) volt, azután pedig felszabadult: igen gyakran ugyanis az a határozat van, hogy a szülöttnek a szabadon bocsátás (manumissio) nem árt.


5. A felszabadítottakról (libertini).

A felszabadítottak (libertini) azok, akiket jogos rabszolgaságból (servitas) bocsátottak szabadon. A szabadon bocsátás (manumissio) pedig a szabadság megadása: ugyanis ameddig valaki rabszolgaságban van, hatalom (manus, potestas) alá van helyezve, és a felszabadítottat (manumissus) a hatalom (potestas) felszabadítja. Ez a dolog a népek jogából (iusgentium) veszi eredetét, tudniillik a természetjog (ius naturale) szerint mindenki szabadnak születik, nem volt ismert a szabadon bocsátás (manumissio) sem, amikor a rabszolgaság ismeretlen volt. De miután a népek jogával (ius gentium) létrejött a rabszolgaság, követte azt a szabadon bocsátás (manumissio) jótéteménye. Amikor egy közös név nevezi az embereket, a népek joga (ius gentium) alapján háromfajta ember elfogadott, szabadok (liberi) és ezek ellentéteként rabszolgák (servi) és harmadik fajta a felszabadítottak (libertini), akik megszűntek rabszolgák lenni.

1. A szabadon bocsátásnak (manumissio) pedig sok módja mutatkozik: ugyanis vagy felszentelt egyházakban szent rendeletekből (sacri constitutiones), vagy pálcával (vindicta), vagy barátok között (inter amicos), vagy levél útján (per epistulam), vagy bármely más végakarat szerint. De sok más módon nyerhető el a szabadság (libertás) a rabszolga (servus) számára, amelyeket úgy a régiek, mint a mi rendeleteink (constitutiones) vezettek be.

2. A rabszolgákat (servi) uraik (domini) mindig fel szokták szabadítani: annyira, hogy vagy útközben szabadíttatnak fel, vagy amikor apraetor vagy aproconsul fürdőbe vagy színházba megy.

3. A felszabadítottak jogállása (status) azelőtt háromféle volt: ugyanis akiket felszabadítottak, majd nagyobb és jogos szabadságot (libertás) nyertek és római polgárokká (cives Romani) váltak, majd kisebbet és latin jogúakká (Latini) lettek a lex Iunia Norbana szerint, majd alsóbbat és a meghódítottak (dediticii) soraiba kerültek a lex Aelia Sentia alapján.
A meghódítottak (dediticii) legrosszabb állapota azonban már rég megszűnt, a latin jogúak (Latini) nevét pedig gyakran nem használják: ezért a mi kegyességünk (pietas) mindent növelni és jobb állapotba visszahelyezni kívánva ezt két rendeletben (constitutiones) megjavította és az előző állapotba visszavezette, mivel Róma város legrégibb idejében egyetlen és egyszerű szabadság (libertás) volt, az, amit a szabadon bocsátó (manumissor) birtokolt, kivéve persze azt, hogy (ő, akit felszabadítanak) felszabadította (libertinus) válik, aki pedig felszabadítja, azaz a szabadon bocsátó (manumissor) szabadon született (ingenuus).

A meghódítottakat (dediticii) rendelettel (constitutio) megszüntettük, amelyet döntéseink (decisiones) között közzétettünk, amelyekkel és a kitűnő Tribonianus, quaestorunk hozzájárulásával a régi jog vitás kérdéseit elsimítottuk. A Latini Iunianit és minden rájuk vonatkozó megfigyelést egy másik rendelettel (constitutio) és ugyanannak a quaestornak a hozzájárulásával kijavítottuk, amelyek a császári záradékok (sanctiones) között tündökölnek.
Az összes felszabadítottat (libertini), sem a szabadon bocsátott (manumissus) korát, sem a szabadon bocsátó (manumissor) vagyonát (dominium), sem a szabadon bocsátás (manumissio) módját meg nem különböztetve, amint azt korábban figyelembe vették, római polgárjoggal (civitas Romana) megajándékoztuk, több módot adva, amelyekkel meg lehet adni a rabszolgáknak (servi) a szabadságot (libertás) a római polgárjoggal (civitas Romana), amely jelenleg egyedül van.