Tudomásom szerint mind a mai napig a grammatikai szakismeretekkel rendelkező Daphnisnak volt a legmagasabb az ára a született rabszolgák kategóriájában; a pisaurumi Attius adta el M. Scaurusnak, a város előkelő senatorának 700 000 sestertiusért. Ezt az összeget napjainkban, nem is kismértékben, a színészek lépték túl, csakhogy ők szabadságukat vásárolták meg vele.

Nem is csoda, hiszen már a nagyapáink idején élt Roscius nevű színészről is azt mondják, hogy évi 500 000-et keresett. De ha tetszik, e helyütt említhetem a Tiridates ellen nemrég viselt háború kincstárnokát, akit Nero 13 millióért bocsátott szabadon. Ez azonban nem az ember értéke volt, hanem háborús konjunktúra-ára. Hogy pedig Seianus egyik heréltjét, Paezont 50 millióért vette meg Clutorius Priscus, az csupán a vevő esztelen vágyát tükrözi. És ezzel a gaztettével büntetlen maradt, mert a Város gyásza közepette senki sem törődött azzal, hogy vád alá helyezzék.




Plinius: N. H. 7, 128-129.