Plinius Traianus császárnak.

Sempronius Caelianus, ez a kitűnő ifjú, átküldött hozzám két rabszolgát, akiket az újoncok közt talált. Megbüntetésüket elhalasztottam, hogy megkérdezzelek téged a megfelelő büntetésmód felől, tekintve, hogy te alapoztad és szilárdítottad meg a katonai szabályzatot.. Én magam ugyanis zavarban vagyok, főként azért, mert bár már felesküdtek, csapategységbe még nem nyertek beosztást. Kérlek ezért, uram, írd meg, miképpen járjak el, különösen, minthogy az eset példaként fog szolgálni.


Traianus válasza.

Sempronius Caelianus utasításom értelmében járt el, amikor átküldte hozzád azokat, akikről a vizsgálatnak kell kideríteni, vajon halálbüntetést jelentkeztek-e? Mert nagy különbség, hogy keztek-e vagy besorozták, vagy pedig mint helyettest küldték őket.
Ha sorozták őket, a sorozók követték el a hibát; ha helyettesek, azokat terheli a bűn, akik őket állították maguk helyett; ha önként jelentkeztek, jóllehet tisztában voltak jogállásukkal; el kell járni ellenük. Az nem sokat számít, hogy még nem nyertek csapategységhez beosztást, mert még aznap, hogy alkalmasnak találták őket, fel kellett volna fedniük származásukat.



Plinius: Epist. 10, 29-30.