Plinius Traianus császárnak.

Uram, fontos, és az egész tartományt érinti a talált gyerekek jogállásának és felnevelésének a kérdése. Miután átnéztem elődeidnek idevágó rendelkezéseit, s nem találtam semmit, ami kifejezetten vagy általában Bithyniára lenne vonatkoztatható, úgy gondoltam, megkérdezlek téged, mit tartasz helyes eljárásnak. Úgy véltem, nem érhetem be korábbi példákkal olyan kérdésben, amely a te döntésedet igényli.
Felolvastak nekem egy rendeletet, amelyet állítólag az isteni Augustus hozott Andania számára. Felolvasták az isteni Vespasianusnak a spártaiakhoz, az isteni Titusnak ugyanazokhoz és az achaiakhoz, valamint Domitianusnak Avidius Nigrinus és Armenius Brocchus proconsul-hoz, s ugyancsak a spártaiakhoz intézett leíratát. Ezeket azért nem küldöm el neked, mert egyfelől úgy látszik, hogy pontatlan másolatok, másfelől, hogy egyik-másik nem is hiteles: azonkívül azt hiszem, hogy a valódiak pontos szövege megvan irattáradban.


Traianus válasza.

Azon szabad születésűek kérdését, akiket szüleik kitettek, azután valaki hazavitt, és rabszolgaként felnevelt, gyakran tárgyalták; azonban az előttem uralkodók iratai között nem található egyetlen, az összes tartományra érvényes rendelkezés sem. Ott vannak ugyan Domitianus leiratai Avidius Nigrinushoz és Armenius Brocchushoz, amiket esetleg figyelembe kellene venni: azonban Bithynia nincs a tartományok között, amelyekre a rendelkezés szól. Azért nekem mégis az a véleményem, hogy akiket ilyen alapon akarnak felszabadítani, azoknak ezt sem megtagadni nem lehet, sem szabadságukat nem kell nevelésük költségeivel megváltaniuk.



Plinius: Epist. 10, 65-66.