Ugyanabban az időben Achaiát és Asia provinciát vaklárma ejtette rémületbe - hogy Nero közeledik, s mert haláláról többféle hír is keringett, ezért sokan azt híresztelték, és sokan el is hitték, hogy életben van. A többiek fölemelkedését és bukását majd elbeszélésünk során, a maguk helyén vázoljuk. Ebben az időpontban egy pontusi rabszolga - mások szerint Itáliából jött szabados -, aki, ügyes citerajátékos és énekes lévén, könnyebben szélhámoskodhatott, mintha csak külsejében hasonlított volna Neróra, éhenkórász szökevényekből elképesztő ígéretekkel kíséretet toborzott magának, és ezzel együtt tengerre szállt.
Egy vihar Cynthus szigetére vetette ki őket, ahol viszont a keleti sereg katonáinak egy részét állította a maga oldalára, miközben az ellenszegülőket lemészároltatta, majd pedig kereskedőket rabolt ki, és szolgahaduknak legjobb erőben levő tagjait fölfegyverezte.
Fortélyosan be akarta hálózni Sisenna centuriót is, aki úton volt, hogy a Szíriában állomásozó sereg nevében az egyetértés jeléül baráti jobbot nyújtson a császári testőrségnek. Végül is Sisenna, erőszaktól tartva, titokban elhagyta a szigetet, és elmenekült. Ettől kezdve az á1-Nero az egész környéket rettegésben tartotta, mert a név varázsa sokakban felszította a lázadó kedvet és a meglévő állapotok elleni gyűlöletet. Híre napról napra nőtt, míg a megváltozott szerencse szerte nem foszlatta.
Tacitus: Hist. 2, 8, 1.