Igen gyakran kell megemlítenem ezt a példát, mert ez fejezi ki az emberi életnek eme színjátékát, amelyben olyan szerep jut ránk, amit csak fonákul játszhatunk el. Az, aki pöffeszkedve jelenik meg a színen, s dölyfösen ezt szavalja:
„Ím, Argos enyém: rám hagyta országát Pelops, mit Hellespontos, és az Ión-tenger felől Argos határol ... „ az rabszolga: öt mérő gabona és öt dénár járandóságot kap. Az, aki féktelen gőggel és erejétől elbizakodva kevélyen így szól:
„Ha nem nyugszol, Menelaos, karom végez veled!” - napidíjat kap, s rongyokon hál.


Seneca: Epist. 80, 7-8