Calvisius Sabinus korunk egyik leggazdagabb embere volt, de vagyona és természete egyaránt libertinushoz illett: nem láttam még soha szerencsés fickóban idétlenebbet. Ennek olyan silány volt az emlékezőtehetsége, hogy hol Ulixes, hol Achilles, hol meg Priamus nevét felejtette el, akiket mindenki olyan jól ismer, mint a saját nevelőjét.

Nincs az a kivénhedt nomenclator, aki körzetének lakóit nem megnevezné, hanem oly fonákul elnevezné, mint ahogyan ez a trójaiakat és a görögöket sorjában üdvözölte. Ám ennek ellenére műveltnek akart látszani. Ezért a következő megoldást eszelte ki: nagy összegért rabszolgákat vásárolt; egy olyant, aki betanulta Homérost, egy másikat, aki Hésiodost; azonkívül a kilenc lírikust is kiosztotta egynek-egynek.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy sokba kerültek: nem talált megfelelőket, be kellett tanítani őket. Mikor együtt volt a társaság (familia), megkezdte velük vendégei kínzását. Szolgáit maga körül tartotta, s miközben egyre-másra kért tőlük verssorokat. hogy idézze őket, gyakran egy-egy szó közben elakadt.



Seneca: Epist. 27, 5-6