logo

XXX September MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Orvosok és sarlatánok

Caesar ostrom alá vette Corfiniumot; a körülzárt városban rekedt Domitius megparancsolta orvosának, aki egyben a rabszolgája volt, hogy adjon neki mérget. Mikor látta, hogy az vonakodik, így szólt: „Mit habozol, mintha ez az egész a te döntésedtől függne? mérget követelek fegyverrel!”
Erre az ígéretet tett, és meg is itatott vele valami ártalmatlan orvosságot; mikor ettől elbódult, a fiához ment, s így szólt: „Vegyél engem őrizetbe, amíg a következmények során meggyőződsz róla, valóban mérget adtam-e apádnak?” Domitius életben maradt, és Caesar is felmentette; először mégis a rabszolgája mentette meg őt.


Seneca: De benef. 3, 24




Éppígy az orvosok azonos mesterséget folytató rabszolgáikat többnyire felszabadítják, mert szolgálataikból csak úgy húzhatnak folyamatosan hasznot, ha bérbe adják őket.


Digesta 38, 1, 25, 2.




Így aztán, Herculesre, egyedül ennél a foglalkozásnál fordul elő, hogy akárki az, aki orvosnak vallja magát, nyomban elhiszik neki, pedig a hazugság egyetlen más esetben sem ilyen veszedelmes. Mégsem vagyunk óvatosabbak, annyira csábít mindenkit a jóreménység varázsa.
Azonkívül nincs törvény, amely bünteti az életveszélyes tudatlanságot, nincs példa a megtorlásra. A mi bőrünkön tanulnak, halálesetek árán kísérleteznek; s csak az orvos élvez teljes büntetlenséget, ha embert ölt. Sőt, megfordítják a vádat, s még ők vádolják fegyelmezetlenséggel az elhunytat, egyenesen őt teszik felelőssé haláláért


Plinius: N.H. 29, 1, 17-18