Látom, hogy szíveden viseled Tiro sorsát; bár egyaránt rendkívüli szolgálatokat tesz nekem összes ügyeimben s egész irodalmi tevékenységem során, amikor egészsége: mégis inkább nemes jelleme és szerénysége miatt, mintsem egyéni hasznom szempontjából szeretném, ha felépülne.


Cicero: Ad Att. 7, 5, 2.



Kedves Marcusom, úgy lássalak viszont téged és Cicerómat, valamint a kis Tulliát és fiadat, ahogy Tirót illetően igen nagy örömet szereztél számomra, amikor inkább azt akartad, hogy barátunk, mintsem — méltatlan lévén arra a sorsra — rabszolgánk legyen. Hidd el, hogy mikor elolvastam a te leveled, s az övét, felugrottam örömömben; hálás vagyok neked, s elragadtatva fejezem ki köszönetem.
Ha ugyanis Statius hűsége és igyekezete olyan nagy örömömre szolgál, mennyit kell, hogy érjenek ugyanazok a tulajdonságok Tiro esetében, akinél irodalmi ízléssel, szellemes társalgással, műveltséggel párosulnak, amelyek előbbre valók az én felszabadítottam képességeinél. Minden okom megvan rá, hogy szeresselek, de kiváltképp azért, mivel -- ahogy illett — tudattad ezt velem. Leveledből teljesen rád ismertem. Sabinus rabszolgáinak mindent megígértem, és állom is szavam.


Cicero: Ad fam. 16, 16.



M. Cicero nevelte és szabadította fel Tullius Tirót aki segített neki irodalmi tevékenységében. Több könyvet írt, így a latin nyelvszabályos használatáról, valamint Különböző és vegyes kérdésekről. Közöttük legjelentősebbnek a görög című navaextia, tűnik, amely szinte minden dologgal és tudománnyal foglalkozik.


Gellius: N. A. 13,9,1-3