Az anya gyermekeinek nemcsak komoly gonddal végzett tanulmányaira, hanem pihenőidejére és játékaira is tiszteletre méltó erkölcsi felelősségtudattal ügyelt. Tudjuk, hogy Cornelia, Aurelia és Atia mind így irányították fiaik nevelését, és így vezették be az életbe magas hivatásra termett gyermekeiket: a Gracchusokat, Caesart és Augustust. Ez a szigorú nevelési rend arra szolgált, hogy a gyermekek tiszta, romlatlan és bűnöktől még ki nem forgatott természete mindjárt az elején teljes igyekezettel ragadja meg a tisztes foglalkozásokat, és akár a katonáskodáshoz, akár a jogtudományhoz, akár az ékesszólás tanulmányozásához érzett hajlandóságot, akkor csak azt művelje, azt szívja egészen magába.
Bezzeg most a csecsemőt kiadják valami görög nőszemélynek, aki mellé adnak még néhányat a szolgák seregéből, többnyire a leghitványabbakat, akik semmiféle komoly szolgálatra nem alkalmasak. A gyermek friss és befolyásolatlan lelkét rögtön ezeknek zavaros beszédei itatják át; az egész háznépből senki sem ügyel arra, hogy serdületlen ura előtt mit mond vagy tesz.



Tacitus: Dial. 28, 4-29, 1.